( uid_21365 | 2020. 12. 29., k – 00:22 )

Igen, ez egy tökéletesen korrekt megállapítás a részedről! Épp csak kiemelném hogy

__Én soha nem is állítottam, hogy a programozás ne lenne művészet!__

Sőt, mindigis (vagy mondjuk úgy: számos alkalommal) hangoztattam, hogy hajlamos vagyok a programozást a művészetek egyik ágának tartani!

Nyilván persze ebből nem következik még, hogy egy akármilyen program megírása okvetlenül művészet volna. Ez olyan, hogy ha azt mondom: „Az írás művészet”, abból még nem következik, hogy minden levél egy műalkotás, például egy fizetési felszólítás is hiszen az is „írva van”, s hogy aki írja, az művész. Az írásműveknél is és a programoknál is vannak egyaránt tömegtermékek, és kiemelkedő alkotások.

Az tehát hogy „a programozás művészet”, az csak azt fejezi ki tömören, hogy a programozás olyan tevékenység, amit szintén lehet művészi fokon/színvonalon végezni, sőt, erre kiváltképpen alkalmas!

Ami engem illet, azt mondom, ha a program komplexitása elér egy bizonyos fokot, onnantól kezdve már lehet azt mondani hogy az egy műalkotás, legalábbis, ennek megvan az esélye. Egy programnyelv okvetlenül ebbe a kategóriába tartozik, de - valóban, ahogy te is célzol rá - ez igaz az ablakkezelőkre is. Én ide sorolnám még a szövegszerkesztőket is, sőt már egy kicsit is bonyolultabb text editort is, és még nagyon sok mást is.

Aztán persze ez is olyan mint a regények: van akinek ez tetszik, van akinek az, mindegyik területen vannak mindenféle „stílusok” meg „irányzatok” sőt „divatok”, új utak felfedezői és utánzók, „klasszikusok”, elfeledett remekművek, és azon is hosszasan lehet vitázni vagy akár veszekedni hogy melyik „művészibb”, melyik „giccs”, mikor megy a művészet a használhatóság rovására, ki a célközönség, sőt hogy ki mit honnan plagizált, milyen a minősége, és így tovább vég nélkül.