Olvasd el mégegyszer amit fentebb írtam... Nota bene, én még tanultam oroszul az iskolában. Emellett, a feleségem kárpátaljai lány, aki anyanyelvi szinten beszél oroszul. (ukránul is).
A lényeg azonban nem ez, hanem hogy nem mész te sokra egyetlen nyelven sem azzal ha szigorúan ahhoz tartod magadat a hétköznapi társalgásban, amit az egyes szavak vagy igeidők vagy akármi jelentéséről és használatáról a TANKÖNYVEKBEN olvashatsz. Most hogy itt az USA-ban élek, legendákat tudnék blogolni százszámra arról, hogy milyen magától értetődő természetességgel szegik meg beszéd közben a legalapvetőbbnek tartott szabályokat is az amcsik, olyanokat elkövetve a beszédjükben amiért habozás nélkül kibasznának mindenkit az alapfokú nyelvvizsgáról is...
Most mondjuk azt, az amerikaiak nem tudnak angolul? NEM. Egyszerűen az angol AZ, ahogy ők beszélik. (legalábbis az amerikai angol). Az meg hogy mi van a tankönyvekben, teljesen más kérdés. Az egy absztrakció, s nem okvetlenül képezi le a valóságot.
Na és hát pontosan ez a helyzet az orosz nyelvvel is. Ma már nem tudok oroszul, de egy időben rendszeresen sefteltem a „lengyelpiacokon”. Ami csak nevében lengyel, volt ott bőven orosz is, ukrán is. Amit mondtak, annak a nyelvnek annyi köze volt az iskoában tanulthoz mint az ómagyar máris siralomnak a mai magyarhoz. Azt első pillantásra tudni lehetett hogy ez valami szláv nyelv... de hogy ez konkrétan orosz lenne, azt elég soká tartott elhinnem...