( gee | 2020. 10. 08., cs – 11:11 )

Nem vont meg semmit. Ha az idősebb generáció meg akarja nézni élőben az olimpiát, vesz repülőjegyet, vesz olimpia jegyet, kiutazik akárhová, megnézi, hazamegy.

Én pl. Londonban éltem a londoni olimpia idején. Ha azt képzeled, hogy alanyi jogon ingyen megnézhették a vidéki idősebb generációk az olimpiát, akkor nagy tévedésben vagy. A (mondjuk) skót idős házaspárnak repülőjegyet kellett venni, olimpia jegyet, elutaznia Londonba, megnézni, hazamenni.

De a Londonban lakó idősebb generáció sem tudott csak odamenni és a nyugdíjas igazolványt felmutatva ingyen bemenni és megnézni mindent.

A legnehezebb dolog nem is az volt, hogy az ember odajusson a helyszínre, hanem egyáltalán jegyet venni. Mi meg akartunk nézni különféle dolgokat, ha jól emlékszem két jegyet sikerült vennünk egy eseményre, és a mejem egyik barátnőjének a cége adott az alkalmazottaknak promóciós jegyeket, abból kettőt ez a lány átadott nekünk. Pl. magyarokat egyáltalán nem láttam, számomra érdekes sportágat egyáltalán nem láttam élőben. Persze TV-ben ingyenesen megnéztem mindent, de ilyen erővel akárhol is lehetett volna az olimpia.

A külön vicces dolog az volt, hogy jellemzően nem árusítottak egy jegyet, pl. Magyarország-Szerbia vizilabda meccsre, hanem a partner árusító weboldalakon csomagban voltak: párban, szállással. Szóval kedd magyar-szerb vizilabda, kedd esti szállás, szerda Kuala Lumpur-Pirézia fedettpályás magasranézés. És a legtöbb érdekes dologra amikor megnyílt az árusítás, egy perc múlva már nem volt jegy.

Az idősebb korosztály tehát egy valag pénz kifizetése után pár senkit nem érdeklő versenyszámot megnézhetett volna élőben. Persze ha több száz fontot ki tudtak fizetni a jegyre és szállásra (akár kellett a szállás, akár nem), akkor az se okozott volna gondot, ha esetleg a szomszéd országba el kell repülni.