Szóval a legnagyobb odafigyeléssel sem lehet biztosra menni.
Nem az a baj, hogy nem mennek biztosra, az a baj, hogy a cikkeket soha senki nem olvassa el. Egyetlen egyszer sem. Az sem, aki megírta. Csak írni tudnak, olvasni nem.
És így fordulhat elő, hogy nem csak helyesírási hibák maradnak benne, hanem mondatszerkesztési, értelmezést gátló hibák is (pl. szavak, néha komplett tagmondatok kimaradnak, én meg gondolkozzak azon, hogy mi a pöcsömre gondolhatott a költő). És ez napi rendszerességgel, nem szökőévente egyszer.
Ezt nekem soha senki nem fogja tudni elmagyarázni, hogy ez így van rendjén. Megírni sokkal tovább tart egy cikket, mint akár egyetlen egyszer is elolvasni.
mert ott lesz bevétel, ahol nagy mennyiségű friss anyag van, és ahol gyorsabbak, mint a konkurencia
Ez egy fasság. Nem kell nagy mennyiségű friss anyag. A megfelelő anyagok kellenek csak. Ami órák alatt elavul, arról nem kell sokat írni, azt meg gyorsan át lehet olvasni. Amiről sokat kell írni, az meg nem fog órák alatt elavulni.