Felkeltetted az érdeklődésemet, ezért gondoltam megnézek néhány "alkalmazási példát". Több könyvbe is belelapoztam.
1913-ban kiadott szépirodalmi műben (amiben CZ-vel írják pl. az utczát): a fejezetszámok talpas római számok vonalazás nélkül.
1958-ban kiadott gazdaságtan: a kézirat hivatkozások talpas római számok, vonalazás nélkül.
Legnagyobb meglepetésemre a Vatikáni Múzeum kiadványában talpatlan római számokat használnak a helyiségek számozásához.
Végül is nem találtam (mondjuk így: nyomdai) példát az alul-felülvonalazott ábrázolásra. Történelmi alakok és háborúk "számozására", óra számlapon, fő fejezetszámozásra, évszázad írásra, budapesti kerületek számozására, emelet vagy helyiség (épület) számozásra és jogszabály számozásra találtam példákat. Ezekhez látom jellemzően a használatát manapság.
Úgy tűnik, hogy az alul-felülvonalazás inkább díszítőelem lehetett korábbi korokban. Esetleg a reneszánsz kor "terméke". A vonalazás talán még alkalmas lehet arra, hogy a számot megkülönböztessük a szövegben a betűktől, de a díszítésen kívül más funkciója nem nagyon lehet szerintem. Vagy tulajdonítható neki valami funkció?
Az eredeti kérdésedre válaszolva: Nem használnám a vonalazást.