Míg egy m$ alatti kiadványszerkesztőnél állítólag a mai napig hibaként vannak értelmezve a ligatúrák,
Amelyik ligatúrának van helye a Unicode táblában, azt illik tudnia felbontania egy elválasztó modulnak, ha már az alatta lévő host alkalmazás nem teszi meg (ilyen volt pl. a Ventura). Ami nincs, azt nem lehet semmilyen kódolású szövegben sem leírni (ahogy pl. a szóeleji/-végi vagy más alternatív rajzolatokat sem), szóval marad a „hagyományos” megoldás: az alkotó elemeket kijelölöm, és azt mondom, hogy ezt ligatúraként szeretném látni. Jó esetben ez megtörténik automatikusan. Az erre vonatkozó információt a fontok (pl. TTF, OTF) tartalmazzák. (Font alatt nem azt az izét értem alatta, amit Knuth és te, hanem amit minden más halandó.)
Knuth úgy tervezte az elválasztást, hogy nem számított arra, ami a magyar nyelvben van, azaz jobb szélen gy- szerepe, majd az új sorban gy van. Minden az adott font .fmt fájlban van leírva,
Azt hiszem, értem, hogy miért van így, de mégsem akarom érteni azt a logikát, amely szerint egy Times szöveget más szabályok alapján kell elválasztani, mint amit Helveticából szedek. Az, hogy a TeX minden mástól eltérően ezt így csinálja, szerintem tervezési hiba, vagy helyesebben egy iszonyatosan elavult, nehézkes módszer. (Alternatív lehetőség: Knuth óta senki nem tudott értelmes elválasztó szoftvert írni.)