A másik végletet sűrűbben szoktátok itt is emlegetni amikor a seggén tojáshéjjal megjelenő ifjú titán irreális fizetést követel a semmire: idő mire az ember megtanulja belőni, hogy őt hol és mennyire értékelik.
Van egy ismerősöm, akivel többször jártunk 4-5 fős csapattal belvárosi szórakozóhelyekre. Doboz, Kraft, stb. Neki az volt a technikája, hogy amint beértünk a bejáraton, odament az első csajhoz, és azt mondta neki: "Na mi van? Semmi?" Így, szó szerint. A csaj nyilván lekoptatta a haveromat, aki ezen felbuzdulva az összes nőhöz odament sorban, és eljátszotta ugyanezt. Csakhogy, mivel általában késő este mentünk, a lányok közül pedig sokan nem találták meg aznap a szerelmet, kivétel nélkül minden alkalommal talált egy nőt, aki ezen elmosolyodott, és max fél órán belül a mosdóban/lakáson kötöttek ki. Éveken át jártunk bulizni havonta 1-2 alkalommal, de a haver (nem túlzás) minden alkalommal nővel ment haza. Mindig másikkal, persze. Kivétel nélkül.
A tanulság ebből nekem az, hogy ha valami ordenáré bullshit ajánlattal is mész oda ifjú titánként a cégekhez, biztosan lesz 1 db cég, aki kétségbeesett lesz, vagy csak simán hülye, és belemegy a dologba. Onnantól kezdve viszont (a haverommal ellentétben) nem kell újrakezdeni a következő alkalommal, mert már van a zsebedben egy referencia, akire már építhetsz a következő bértárgyaláson, és így lesz az obszcén magas pályakezdő fizuból +25%, majd újabb +30%, stb., egészen addig, amíg sokkal többet fog keresni nálad/nálam.