( locsemege | 2019. 12. 24., k – 09:54 )

Kinek mi a fontos. A hajléktalan sok esetben választja azt az életformát, aztán meg pislog, hogy nincs visszaút. Ha már itt tartunk, ez a jelenlegi társadalmi berendezkedésünk, a kapitalizmus aljassága. Arra vannak használva, hogy intő példa legyenek: ne merjen kacérkodni laza élettel a dolgozó, mert oda juthat, amit az aluljáróban lát. Az sem véletlen, hogy megy a cirkusz az életvitelszerűen közterületen hajléktalankodást tiltó törvény ellen. Ne gondold, hogy ez a hajléktalanok felé tett humánus gesztus, sokkal inkább arról van szó, hogy akkor nem töltenék be azt a szerepüket, hogy munkára ösztökéljék a népet.

Hogy jön ide a légszennyezettség? Tehát, ha légszennyezettség miatt meghal n ember, a népvándorlók megölnek m embert, rendben van, hogy pusztuljon n+m ember? Jegyzem meg, n+m > n. Nem csak meghalni lehet, de megerőszakolódni is, amit légszennyezettség által nehezen. Vagy csak félni az utcán, vajon sikerül-e hazavinni a megvásárolt cuccot, hogy azt ne vegyék el erőszakkal. A másik dolog, hogy annak idején kimentem a Keletibe. Közönségesek, primitívek, büdösek, ápolatlanok. Egészségügyi kockázat. És nem beszélnek magyarul, miközben a hazámban elvárom, hogy magyarul szóljanak hozzám.

Felőlem továbbra is lehet rugózni a korrupción, legalább újra bukja a választást, aki ezt tartja majd legfontosabb témának, s továbbra sem fogja érteni a balliberális elit, hogy miért ennyire érzéketlen erre a kérdésre a nép, pedig az ő pénzük, meg legalább az irigység működhetne. Aztán nem.