Egyáltalán nem. Az igaz, hogy véleményem szerint szar, de én pragmatikusan közelítem meg a helyzetet. Aki használ olyan szoftvert, ami annyira dependel rá, annál teljesen megértem, hogy nem akar alternatív initrendszerrel szívni, hanem használja a systemd-t, főleg ha már úgyis default azzal érkezik a disztrója. Ebben semmi hibát nem is látok, ha én lennék ebben a helyzetben, akkor talán még én is így csinálnám. De nekem azért az egy kicsit erős, hogy mindjárt érzelmileg is „kedvenc”. Nem is értem mit lehet rajta szeretni. Főleg ez initrendszeren, aminek csak az a dolga, hogy a kernel után betöltse a rendszer alapelemeit. Nekem ez kicsit furcsa fetisizmusnak tűnik, ha valaki ebbe van beleszerelmesedve. Azért is írtam, hogy nekem az initrendszer elvileg mindegy, egyiket se szeretem, használom azt, ami nekem jobbnak, kevésbé bloatnak tűnik, és törekedek rá, hogy lehetőleg az ne systemd legyen. Ennyi, nem kell ebbe túl sokat belelátni.
Azt még el is hiszem egyébként pár perverz emberről, hogy kifejezetten rajongója a systemd-nek, de 200+ szavazónál erősen kétlem.