{X}_R gyok korszeruseggel kapcsolatos fogalmakat jelol:
kerek [1055] Származékszó, egy ősi, finnugor kori szótő -k névszóképzős alakja. A tőre vö. vogul kir- ’ körüljár; elmegy, eltűnik; forog’, finn kierä, kiero ’tekert, görbe’, kiertä- ’megfordít; körüljár, megkerül’, lapp gierre ’sodor, teker’, a szótőre vö. keres, kerül, a képzőre vö. lélek. A kerek napjainkban is használatos ’határozott ’ [1575], ’valamilyen szempontból teljes szám’ [1590] jelentései az eredeti ’kör alakú, körhöz hasonló’ jelentésből alakultak ki.
korong [1274] Szláv jövevényszó, vö. óegyházi szláv krYg ’kör’, horvát-szerb krug ’ugyanaz; korong, tárcsa’, horvát- szerb nyelvjárási ’kútkáva; gomolyag’, szlovák kruh ’kör; kör alakú dolog’, hrnčiarsky kruh ’fazekaskorong’, orosz [krug] ’kör; kör alakú térség; karika’. A szláv szavak indoeurópai eredetűek, vö. umber cringatro, krenkatrum ’öv; vállpánt mint rangjelzés’. A magyar szó belseji n arra utal, hogy a kölcsönzés már a 10. század előtt lezajlott, vö. dorong. A korong nyelvünkben elsőként ’kerek erdő’ jelentésben adatolható, napjainkban ’kerek lap vagy tányér alakú tárgy, tárcsa’
korlát [1324 tn. (?), 1395 k.] Ismeretlen eredetű. Elsőként ’körülkerített hely; karám’ jelentésben adatolható.
korsó [1344 tn. (?), 1395 k.] Jövevényszó, de az átadó nyelv bizonytalan. Szláv és török szavakkal függhet össze: szlovák krčah ’korsó’, ukrán nyelvjárási á [korcsaga] ’szűknyakú agyagból készült pálinkás butykos’, csagatáj kolčak ’hosszúkás csésze; ivóedény’, altaji kurčuk ’tömlő’. A szláv és a török szavak egymáshoz való viszonya tisztázatlan. A szláv szavakból való eredeztetésnek hangtani, a törökből való származtatásnak pedig jelentéstani nehézségei vannak. A törökben csekély számú nyelvi megfelelő található. A horvát-szerb koršov ’korsó’ a magyar szó átvétele.
korona [13. század eleje] Latin jövevényszó, vö. latin corona ’virágkoszorú; koronaszegély; párkányzat, perem ; hegykoszorú; napudvar; hallgatóság, gyülekezet’, középkori latin ’tonzúra; a szentek feje fölé festett fénykör’. A latin szó a görög koróné ’minden, ami görbült; ajtókarika; korona’ főnévre vezethető vissza.
korda [1372 u.] ’kötél, kötés, madzag’ Latin jövevényszó, vö. latin chorda, corda ’bél, húr, ideg, kötél’. A latin szó a görög khordé ’bél, húr’ főnévre vezethető vissza. A szerzetesi életből származik a korda elsőként adatolható ’kötél, zsinór’ jelentése, a szerzetesek ugyanis öv gyanánt kötelet viseltek.
korcs [1358 tn. (?), 1560 k.] Vitatott eredetű. 1. Belső fejlemény, valószínűleg hangfestő eredetű, talán szóhasadással keletkezett a kacs főnévből. A szó belseji r vagy másodlagos járulékhang, vagy pedig elhasonulás eredményeként jött létre. A korcs jelentését a kacs ’fattyúhajtás’ jelentése magyarázza. 2. Szláv jövevényszó, vö. szlovén krč ’irtás, irtvány’, szlovák nyelvjárási krč ’fatuskó, tönk’, orosz [korcs] ’fatönk’.
kerek [1055] Származékszó, egy ősi, finnugor kori szótő -k névszóképzős alakja. A tőre vö. vogul kir- ’ körüljár; elmegy, eltűnik; forog’, finn kierä, kiero ’tekert, görbe’, kiertä- ’megfordít; körüljár, megkerül’, lapp gierre ’sodor, teker’, a szótőre vö. keres, kerül, a képzőre vö. lélek.
keres [1372 u.] Származékszó, egy ősi, finnugor kori szótő -s gyakorító igeképzős alakja, a tőre vö. vogul kir- ’ körüljár; elmegy, eltűnik; forog’, finn kierä, kiero ’tekert, görbe’, kiertä- ’megfordít; körüljár, megkerül’, lapp gierre ’sodor, teker’, a képzőre vö. olvas. Az elnevezés a halászó-vadászó finnugor népek életmódjára, illetve élelemkereső bolyongásukra, körbe-körbe járásukra utalhat. Hasonló jelentésfejlődésre vö. latin circare ’körbe jár’ > francia chercher ’
kerül [1332 tn. , 1416 u.] Ősi, finnugor kori szótő magyar képzéssel, a tőre vö. vogul kir- ’ körüljár; elmegy, eltűnik; forog’, finn kierä, kiero ’tekert, görbe’, kiertä- ’megfordít; körüljár, megkerül’, lapp gierre ’sodor, teker’. Ezek előzménye a finnugor *kerZ ’kör, gyűrű; kerek, gördülő; forog, forgat’ lehetett. A szótőre vö. kerek, keres.
kar [13. század eleje] ’kórus’ Latin jövevényszó, vö. latin chorus ’körtánc, táncoló és éneklő csoport; sereg, csoport; építőkövek helyzete’, középkori latin, egyházi latin ’az énekesek helye a templomban; sereg, csoport’. A latin szóvégi -us nyelvünkben lekopott, vö. advent.
karaj [1517 tn., 1519] ’szelet’ Szláv jövevényszó, vö. óegyházi szláv kraj ’valaminek a széle, partja, vége; ország, terület’, horvát-szerb kraj ’szegély, szél; vég; vidék, táj, ország’, szlovák kraj ’valaminek a széle, vége; vidék, táj; haza’, orosz [kraj] ’valaminek a széle, pereme; vidék, táj, ország’. A szláv szavak eredetére vö. szláv *krojiti ~ *krajati ’vág, szeg’. Nyelvünkben a karaj elsőként ’valaminek a széle, kerülete’ jelentésben adatolható
karám [1620] Jövevényszó, az átadó nyelv azonban vitatott. 1. Török jövevényszó, vö. baraba tatár qoram ’udvar; udvar, amelyben állatokat tartanak’, tatár nyelvjárási qurum ’náddal, vesszővel körülkerített, fedetlen hely a legelő háziállatok védelmére’. Ezek előzménye a török *qorď- ’körülvesz , óv’ lehetett. A magyarba *qoram alakban kerülhetett.
karika [1357 tn., 1416 u.] Származékszó, egy önállóan nem adatolható szótőnek talán kicsinyítő képzős alakja. A szótő kerül igénk szótövének mély hangrendű párjával azonos, vö. karingós (< kacskaringós)
karima [1545] Nyugati vagy keleti szláv jövevényszó, vö. felsőszorb kroma ’szél, perem, szegély’, lengyel kroma ’nagy karéj ’, ukrán nyelvjárási ó [kroma] ’válaszfal, közfal’. A szláv szavak talán indoeurópai eredetűek, vö. ófelnémet rama ’oszlop’.
kert [1055 tn. (?), 1395 k.] Belső fejlemény, keletkezésmódja azonban bizonytalan. Valószínűleg szófajváltás eredménye, egy finnugor kori szótő -t melléknéviigenév-képzős származékából főnevesülhetett.
kerül [1332 tn. , 1416 u.] Ősi, finnugor kori szótő magyar képzéssel, a tőre vö. vogul kir- ’ körüljár; elmegy, eltűnik; forog’, finn kierä, kiero ’tekert, görbe’, kiertä- ’megfordít; körüljár, megkerül’, lapp gierre ’sodor, teker’. Ezek előzménye a finnugor *kerZ ’kör, gyűrű; kerek, gördülő; forog, forgat’ lehetett. A szótőre vö. kerek, keres.
fordít [1372 u.] Bizonytalan eredetű, talán ősi, uráli kori szó magyar képzéssel. A tőre vö. vogul powrit- ’hentereg’, votják porjal- ’forog, kering’, mordvin puvra- ’forgat, sodor, pödör’, szelkup purolda- ’megfordít’.
görbe [1214 tn. (?), 1372 u.] Déli szláv jövevényszó, vö. bolgár nyelvjárási b
’ugyanaz; púpos ember’, szlovén grba ’púp; hát; ránc, redő’. A szó végső soron indoeurópai eredetű.
---
RO gyok:
3) A testnek részekre oszlását, szakadását jelentik: rojt, rojtos, rojtoz, rost, rosta, rostély, rostos; különösen a testek részei között levő öszvefüggésnek veszendő, elmálló, hanyatló állapotára vonatkoznak rom, rombol, roncs, roncsol, ront, rongál, romlik, ronda, rongy,; továbbá, rogy, rokkan, roshad, roskad, rohad v. rothad, rozzan, és az átvitt értelmü erkölcsi romlást is jelentő rosz. V. ö. ROGY, ROM, ROS, ROSZ.
rojt – ‘csomózott szálakból álló szegélydísz ‹szőnyegen, szőttesen›’; ‘bojt’; ‘kopott ruhadarab szélén szabadon lógó szálak’. Származékai: rojtos, rojtosodik, rojtoz.
Bizonytalan eredetű szó; lehet, hogy a rost jelentésben elkülönült alakváltozata.
rost – ‘növényi szár vázát alkotó hosszú, vékony fonalak egyike’; ‘szövet szála, eleme’: a vászon rostjai; ‘testszövet szálszerű eleme’: izomrostok. Származéka: rostos.
Bizonytalan eredetű szó. Talán az elavult roshad ros- alapszavának származéka az ige ‘foszladozik’ jelentése alapján, deverbális -t képzővel, a kert, hit képzésmódjához hasonlóan. Lásd még rojt.
rogy – ‘összeroskadva esik, dől’: térdre, földre rogy. Származékok és kapcsolt szavak: rogyadozik, rogyásig; roggyan, roggyant.
Bizonytalan, talán hangutánzó, hangfestő eredetű szó.
romlik – ‘használhatóságából fokozatosan veszít ‹tárgy, szerkezet, ételnemű›’; ‘rossz irányba változik ‹egészségi állapot, erkölcsi érték, időjárás stb.›’; ‘‹régen› romba dől’: Mint bástya, feszült meg romlott torony alján (Arany). Származékok és kapcsolt szavak: romló, romlott, romlás, romladozik, romlékony, romlékonyság, romlatlan, romlatlanság; ront, rontó, rontás, rontott; rongál, rongálás; rombol, romboló, rombolás.
Bizonytalan eredetű szócsalád; a rom- alapszó hangutánzó jellegű, amely a zuhanás, ütődés keltette tompább zajokat imitálja. A ront műveltető, a rongál gyakorító képzés; a rombol alakot talán a bömböl, dorombol, dörömböl példája hozta létre. Lásd még rom, roncsol, ronda, rongyos.
rom – ‘elpusztult építmény maradványa’; ‘pusztulás nyomán megmaradt rész, töredék’: vagyona romjaiból él. Származéka: romos.
Elvonás a romlik igéből.
rongyos – ‘szakadozott, foszlott ‹ruha, kelme›’; ‘ilyen ruhában járó ‹személy›’. Származékok és kapcsolt szavak: rongyosodik; rongyol, rongyolódik; rongy.
Vitatott eredetű szócsalád. A ~ talán a romlik szócsaládjának rom- tövéből ered, s rongyol alakja lehet a roncsol megfelelője (lásd ott). Más nézet szerint a rongy az alapszó, és ez ősi örökség a finnugor korból: osztják ratji (‘rongy’), cseremisz rondzsjem (‘fölfejt’).
ronda – ‘igen csúf’. Származékai: rondaság, rondít.
Bizonytalan eredetű szó; talán a romlik rom- alapszavából való gyakorító -d képzővel és a hinta, hulla, penge szavakban is élő melléknévi igenévképzővel.
roskad – ‘rogyadozik, omladozik’; ‘töpped’: Roskad a kásás hó (József Attila). Származékok és kapcsolt szavak: roskadozik, roskatag, roskaszt.
Az elavult roshad ige ros- tövének származékai, képzője a pirkadéval azonos. A ros- talán finnugor eredetű hangfestő szó: zürjén rizs (‘korhadt’), cseremisz raska (‘törékeny’), finn rohka (‘puha, laza’). Lásd még rost.
rothad – ‘rohad, tesped’; ‘bomlik, züllik, hanyatlik’. Származékai: rothadó, rothadás, rothaszt.
Vitatott eredetű szó. Alighanem a rút származéka a bűnhődik, hírhed, vénhed szavak denominális igeképzőjével, eredetileg tehát ‘megrútul’. Az is lehet, hogy a rohad igével kapcsolatos; ezt a feltevést erősíti, hogy a két ige jelentésköre szinte teljesen azonos, gyengíti viszont, hogy hangtanilag és alaktanilag a két igét bajos közös nevezőre hozni.
rohad – ‘‹szerves anyag› bűzös gázokat fejlesztve bomlik’; ‘‹személy› senyved’: börtönben rohad; ‘‹társadalom, intézmény› erkölcsileg bomlik, züllik’. Származékai: rohadt, rohadó, rohadás, rohadék, rohaszt.
Feltehetőleg az ismeretlen eredetű, elavult roh (‘fekete’) származéka, a gyümölcs rohadása, seb üszkösödése során jelentkező feketés elszíneződés alapján. Kevésbé valószínű a hasonló jelentésű rothad igével való etimológiai kapcsolata.
és végül:
rossz – ‘kellemetlen’; ‘‹használat céljára› meg nem felelő’; ‘működésképtelen’; ‘erkölcsileg helytelen’; ‘fegyelmezetlen, engedetlen ‹gyerek›’; ‘‹főnévként› hátrányos dolog; gonoszság’. Származékai: rosszaság, roszszalkodik, rosszabbodik, rosszall, rosszalló, rosszallás.
Valószínűleg ősi örökség a finnugor korból: zürjén rudzs (‘fáradt, lankadt’). Ha az egyetlen rokonnyelvben adódó példa perdöntő, akkor a magyarban ‘fáradt, gyenge, sovány’ ⇨ ‘hitvány’ ⇨ ‘silány’ jelentésfejlődés ment végbe.
---
Ha megforditod az atadas-atvetel iranyat, akkor ugy latszik, hogy egy koheziv, onmagaban is logikus nyelvbol vettek at a kornyezo nyelvek szavakat.