Alapvetően tetszik a cikk és a Pascal ág is nagyon-nagyon régi szép emlékeket idézett.
Megjegyzések:
- tetszett az a szófordulat, hogy "a nehezén már túl vagyunk, most jön a neheze". Akkor most túl vagyunk rajta vagy se? :-)
- a SignalHandlereknél mindenképpen célszerű megemlíteni, hogy a kód a lehető legtömörebb és leggyorsabb legyen. Ha kell, akár azon az áron is, hogy globális változót állít és majd a főhurok intézi, amit kell. (A példában a SIGTERM kezelést te is így oldottad meg.) Annak idején nem kevés időmbe és ősz hajszálamba került, hogy egy misztikus hibát megtaláljak, ami hol előjött, hol nem. A lényeg: ha előbb beesett egy újabb signal, mint ahogy az előző feldolgozása befejeződött volna, onnan kezdve a SignalHandler ledőlt és soha többet egyetlen ávett signalt sem dolgozott fel a daemon.
- a főhurokban a procit fölöslegesen nem pörgetjük, ez nagyon helyes - azonban a várakoztatásnak is ára van. Ha csak rövid ideig várakozunk, akkor megint csak kezdjük pörgetni a procit, ha viszont növeljük a várakozási időt, akkor a daemon lesz lomha, egyre nagyobb késéssel reagál. Tehát itt sokkal inkább célszerű megvizsgálni, hogy mi az az esemény, amelyet fel kell dolgozni, majd egy ezen eseményre specifikus függvényt érdemes használni, amely mindaddig vár, amíg az esemény be nemkövetkezik, akkor viszont azonnal visszatér. Hogy példával éljek: poll(), wait4(), ...