( hajbazer | 2019. 04. 01., h – 13:21 )

Én alapvetően arra gondoltam, hogy a karbantartással töltött időt otthoni felhasználónál nem tekinteném plusz költségnek, mivel nem élek topmenedzser üzemmódban, ahogy mérnök uraságod, hogy minden másodpercem kiszámolom és 1-2 perc megspórolásáért veszek okostelefont.

A cégeknél pedig a társadalmi felelősségvállalás hiánya, amit írsz és megtérülésnek állítod be. A cég közvetve extra környezetszennyezést okoz az eszközparkjának lecserélésével. Akkor is, ha minden egyes használt gépük másodkézbe kerül és nem a kukába. Ugyanis, az új termékeket le kell gyártani, ahogy írtad, vasérc, koksz, szükséges segédanyagok, kohósítás. Pláne, hogy nem alkatrészszinten újítanak fel egy gépparkot, hanem az egészet cserélik, tehát még a számítógépházhoz szükséges acéllemezt is újra le kell gyártani. Az ilyen cégek a saját kontójukra akarnak spórolni, miközben közvetve környezeti kárt okoznak a társadalomnak (csakhogy tisztán lássunk: a közvetlen szennyezést a gyártó-forgalmazó-beszállító végzi). Mindeközben egy kis plusz költséggel nyugodtan alkalmazhatna kihelyezett IT-t, szervizt, amely percek alatt ad cseregépet ha valamelyik elromlik, és másnapra már meg is javítja. Persze, a cégek, akikkel példálózol kizárólag a saját érdekeiket nézik és magasról tojnak arra, hogy a tevékenységükkel milyen rombolást, pazarlást stb. visznek véghez.

A környezetszennyezést pedig nem veszik figyelembe az eszközök áránál, ugyanis sem Kínában, sem Európában nincsenek megfelelő arányú különadóval sújtva a környezetszennyező iparágak. Ugyanez vonatkozik a szállításra is. Nem csak az üzemanyag ára létezik, amit nyilván megfizet a szállító, hanem a 6000 km-ről idepöfögtetés közben okozott környezeti kár, amivel senki nem foglalkozik, pláne nem fizetteti meg a szennyezővel. Ha ezeket a problémákat valaki értelmesen kezelné, már megállítottuk volna a globális felmelegedést.