A feltétel nélküli alapjövedelem csakis abban az esetben működhetne, ha van valamiféle automatikus jövedelemforrás, mint mondjuk földgáz vagy olaj, esetleg olyan, sci-fi technológiára épülő, állami/nemzeti tulajdonba adományozott találmány, ami miatt hihetetlen mennyiségű jogdíj áramlik be folyamatosan. Ezt az ingyenpénzt lehetne osztogatni, de még ekkor sem ez a jó stratégia.
A feltételek nélkül osztogatott pénz ostoba lutri, és a finn kudarcból az (is) kiderül, hogy éppen az eredeti remény -- hogy majd ettől inspirálódva igyekeznek saját lábra állni a támogatottak -- cáfolódott, mert már megint kihagyták a számításból az alapvető emberi természetet. (Ez a marxista jellegű filozófiák életképtelenségének oka: a valóság ignorálása és a megismerés helyetti ábrándozás tényként való behelyettesítése.)
A szegényeket úgy nem lehet hatékonyan támogatni, hogy némi alamizsnát vetsz nekik, mert ezzel csak a felszínt fested kissé rózsaszínebbre, és közben ignorálod a probléma gyökerét, azt, ami miatt az illető szegény. Nem csak azért szegény, mert nincs pénze, hanem mert eleve szegényként, áldozatként gondol önmagára és környezetére.
A lemaradottak mentalitását kell megváltoztatni, hogy saját erőből kapaszkodhassanak ki a nyomorból, de úgy, hogy érezzék, hogy megdolgoztak azért, amire jutottak és büszkék lehessenek az eredményeikre. Nem ajándékra vagy együttérzésre van szükségük, hanem szemléletváltásra.
Ha a jóságos államtól kapnak alamizsnát, az elkerülhetetlenül erősíti bennük az alattvalói, a rabszolgamentalitást, és ahogyan a drogos, bármit megtesznek majd, bármilyen erkölcsi mélységbe vetik magukat, csak hogy tovább szürcsölhessenek az állami csöcsből. "Beggars can't be choosers," és ezt ők is jól tudják.
Ami az említett támogatásokat, kedvezményeket, juttatásokat illeti, ezekről ugyanolyan elítélő a véleményem, mint az elképzelt alapjövedelemről, mert lényegi különbséget nem látok. Alamizsna, könyöradomány, mások által termelt rabolt haszon álságos szétosztogatása.
Alternatívaként olyan társadalmi programot képzelnék, ahol minden rászoruló (önként jelentkező) képességeit felmérnék, hogy megkeressék a számára legmegfelelőbb, legígéretesebb vállalkozást, és ennek beindítására kapna adott mennyiségű hitelt, valamint támogatást a szükséges infrastruktúra és üzleti dolgok (pl. könyvelés, szállítás) intézésére. Ehhez a bürokráciát is meg kell szüntetni, és természetesen milestone-okat kijelölni, ahol elbírálásra kerülnek az adott vállalkozó eredményei, hogy a tévútra jutottakat még időben korrigálni lehessen vagy ki lehessen zárni tékozlókat a meg nem érdemelt támogatásból.
Persze nincsenek illúzióim, és tudom, hogy a saját eredményeire büszke, a magántulajdon fogalmát jól ismerő és ahhoz maximálisan ragaszkodó polgári réteg (akiket nem lehet száraztésztával és üres ígérgetésekkel megvezetni) nem az, amire a politikus vágyik, tehát nem is engedhetik, hogy ez a réteg számottevő tényezővé lehessen. Ez olyan biztos, mint a gravitáció. De ettől még nem kell úgy tennem, mintha komolyan vehetném a naiv, irreális vágyálmokat, amikkel aktuálisan éppen kábítják a népeket.