Fontosabb, hogy a város szélén, szomszéd településeken
1. megfelelő számú P+R parkoló legyen
2. és a P+R parkolóból sűrűn járó kötöttpályás gyorsjárattal lehessen bejutni a belvárosig sőt azon is túl.
Tőlünk nyugatabbra számtalan példa van erre. A német S-Bahn rendszer és a francia RER is ezt a szemléletet viszi sok-sok évtizede. Agglomerációból indulva a belváros földalatti megállóin át a túloldali agglomerációba húznak a járatok. Hagyd a szomszédos települések P+R parkolóiban az autódat, jobban jársz.
Müncheni S-Bahn például 140-nel repeszt a települések között, majd München alatt 2 percenként járó metróként közlekedik és megy a túloldali települések P+R parkolóihoz tovább. Érdekességképpen itt változik át a szerelvény metróból nagyvasúti járművé. Valójában semmi változás, felsővezetékes ez a "metróalagút" is.
Az is segíti az elővárosi P+R-ben hagyást, hogy a jegy és bérlet egyaránt zónás kialakítású, aholis a vásárolt zónák száma nem lineárisan növekvő költséget takar. Hazánkban sajnos lineáris a bérletár. Egy Pomáz-Oktogon viszonylat ugyanis egy BKV bérletből + egy az előzőtől független díjszabású agglomerációs bérlet összegéből áll.