Szerintem ne vegyed bóknak, hogy a legértelmetlenebb baromságokon tudsz lovagolni. Arról még el lehet vitatkozni, hogy egy GDI vs. Gtk3 mennyire bloat. De hogy ilyen hülyeségen szenvedni, hogy bináris-e egy szövegszerkesztős formátum, vagy becsomagolt XML alapú, az végképp a vég. Neked, mint végfelhasználónak, mindegy, hogy min alapul a formátum. A lényeg, hogy meg tudjad nyitni azzal a programmal, amit használsz. Annak nem mindegy, aki ezeknek a formátumoknak a kezelését más platformra szeretné portolni. Azzal, hogy előírnád a bináris formátumot, te semmit nem nyernél, de kicseszel azokkal, akik portolni akarják vagy más platformokon akarják megnyitni. Igazából a hardverigénye a két megoldásnak olyan közel van, hogy szinte mérhetetlen a különbség. De az egyik rugalmas, a másik meg egyáltalán nem.
Én nagyon örülök ezeknek az XML-alapú formátumoknak. Nem csak az odt-nek, docx-nek, de pl. .dsl, .dict szótárformátumok is ilyenek. Sok szótár eleve úgy jelent meg, hogy csak a saját szutyok, Windows only nézőjével tudjad használni (Cambridge, Longman, stb. szótárak), amin adott esetben valamiféle DRM megoldás is lehet súlyosbításnak. Na már most ezekből kiexportálták a szótári anyagot ilyen XML-alapú formátumokba, és Star Dict, Goldendict ezeket meg tudják nyitni bármilyen platformon, így Linuxon meg Androidon is. Sőt, még .dz-vé is tömöríthetők, így a méretük is nagyon kicsi (kb. 100-ad akkora helyet foglalnak, mint eredetileg). Így egy gyenge okostelón is nagyon szépen és DRM-mentesen használhatók.
Vagy pl. a .svg vagy .mathml formátum is ugyanazért jó. Nem csak bloat célalkalmazással tudod megnyitni, ha csak valami kisebb dolgot kell rajta átszerkeszteni vagy egy weblap kódjába egy logót vagy képletet beemelni, akkor csak plain text editorban kijavítod, vagy kivágod a vonatkozó kódot és beilleszted a saját kódodba. Nem kell mindenféle importálással, konvertálással kínlódni.
De pl. a .tex, .latex is azért épül ilyen markup formátumokra, hogy ne kelljen hozzá bloat szerkesztőszoftver. Ugyanezért terjedt el a .html is, mivel nem csak webre volt jó, hanem pl. bármilyen platformon nagyon jól lehetett belőle építeni tematikusan kereshető súgórendszert, lehetett belőle csinálni dinamikusan tördelhető, nem felbontásfüggő e-könyv-formátumot. Egy csomó rugalmas felhasználási lehetősége van, és nem kell minden célterületre 100 féle bináris formátumot kitalálni, meg azokhoz a 0-ról támogatást írni, hogy meg tudd őket nyitni.
Sőt, ezeknek a markupos formátumoknak a további előnye, hogy az eltérő verziók bizonyos szinten visszafelé kompatibilisek, könnyű őket új funkciókkal, kulcsszavakkal bővíteni, meg a támogatásukat frissen tartani (keveset kell módosítani az őket megnyitó szoftver kódján). Bináris formátumnál el fogsz érni egy olyan pontot, amikor már csak új funkciókat úgy fogsz csak támogatni, hogy az egészet elölről kezded, új bináris formátumot találsz ki, ami az előzővel semmilyen szinten nem lesz kompatibilis.
Azt értem, hogy hozzád lelkileg a .doc áll közelebb, mert az annak az elavult programcsomagnak a natív szutyok formátuma, amit épp használsz, de egy formátumot nem az alapján kell megítélni, hogy a te extrém régi megoldásod mennyire támogatja, meg mennyire örül neki. Épp így OS-ből sem feltétlenül az a legjobb, aminek a legkisebb a gépigénye, vagy épp még fut egy P3-on, nem ez alapján kell megítélni. Ha mégis így teszel, az egyértelműen a szűk látókörűség jele.
No keyboard detected... Press F1 to run the SETUP