Itt a teljes paper: https://qmro.qmul.ac.uk/xmlui/bitstream/handle/123456789/13493/Reiss%20…
Ezt mondják: "Overall, there was a small but statistically significant ability to discriminate between standard quality audio (44.1 or 48 kHz, 16 bit) and high resolution audio (beyond standard quality). When subjects were trained, the ability to discriminate was far more significant."
Viszont, igaziból ezt az állítást kb. semmivel nem támasztja alá normálisan a paper. Ránézésre mondvacsinált indokokkal hibásnak minősítenek teszteket (amik egyébként lehetnek valósak is, de nincsen rendesen megmagyarázva). Nagyon sok mindenbe bele tudnék kötni. Nem mondom, hogy értelmetlen ez a paper, de szerintem jobban járt volna a készítője, ha mondjuk esetleg csinál egy új tesztet, ha már ennyire meg tudja kritizálni a többit.
De tudod mi van? Az a helyzet, hogyha a különbséget ennyire baromira keresni kell (nézd meg a táblázatot, a sok mintával készült teszteknél eléggé 50% körüli a találati arány. És az összesített eredmény is 53%), akkor engem spec. különösebben nem érdekel, ha tényleg van pár ember, aki esetleg néha kicsit jobban eltalálja, hogy melyik a CD-nél jobb minőségű anyag.
Itt nem azt hozzák ki, hogy igen, egyértelműen van értelme a CD fölé menni. Hanem ilyen pár %-os dolgon megy a rugózás. Ami ugye messze nem az a szint, hogy meghallod a CD-nél jobb minőségű anyagot, és azonnal vágod, hogy "igen, ez jobb minőségű".