( gee | 2018. 10. 07., v – 02:03 )

Az ugyanis nem normális, ha minden, már az ember magánélete is be van csatornázva a pénzügyi rendszerbe. Ezzel lényegében azt mondod, hogy ha édesanyám kezéből kiveszem a bevásárló szatyrot, segítek neki annak cipelésében, akkor ezért neki muszáj részemre díjat fizetnie, ami után adóznom kell. Ezek szerint az adócsalás, ha segítek valakinek.

Egyáltalán nem ezt mondtam. Szinte biztos vagyok benne, hogy te is tudod, csak trollkodsz, de azért leírom:

Az ilyen szabályok politikusokra és üzletemberekre szoktak vonatkozni, akik olyan pozícióban vannak, hogy nagy pénzekről dönthetnek.

Pl. ha én a bankban a pénztáros kisasszonyt elhívom vacsorázni, mert tetszik nekem, azt nem tiltják.
Ha a hitelügyintézőmet elhívom egy baromi drága étterembe, akkor már ezért simán megütheti a bokáját, mert akár az is lehet a dolog mögött, hogy meg akartam vesztegetni, hogy a hitelt megkapjam. Akkor is, ha csak azért hívtam meg, mert baromi jól néz ki, és fel akarom szedni.

Erre mondják, hogy nem elég tisztességesnek lenni, annak is kell látszani.

Ha valaki döntési pozícióban van és ajándékokat fogad el olyan embertől, aki a döntésből hasznot húzhat, akkor nem néz ki tisztességesnek. És ez akkor is baj, ha egyébként tisztességes volt a dolog.