Bocsánatot kérek, felületes voltam. Az viszont továbbra is él, hogy magasabb a jelenlétük.
A probléma a pontos demográfia meghatározásában nem csak a rejtőzködés, hanem ahogy lejjebb az állati homoszexualitásnál kifejtettem, nem lehet per definíció meghatározni, hogy ki a homoszexuális. Nem elég hozzá az azonos nemű emberrel való aktus megléte, de vizsgálni kell annak hátterét is. Pl. a benn szexelő börtönlakókat simán nevezhetnénk homoszexuálisnak, holott sokuk csak azért válassza a cellatársát, mert nincs más.
Az általad linkelt cikkben is szerepelő számok is azért mutatnak ekkora eltéréseket, mert mindenhol más mérési kritérium. Érdekesség, hogy egy pszichológus ismerősöm szerint a népesség közel 30%-nak volt legalább egy homoerotikus élménye. És itt is csak az határozza meg az értéket, hogy miképp definiáljuk azt.
A pedofília esetében hasonló a probléma. Kevés a kizárólagosan pedofil, viszont annál több az olyan, aki pedofiliával dobja fel az unalmas szexuális életét. És ez utóbbiból nagyságrendileg több van. Nézzük meg, hogy egyes pedofil darknetes hálózatok bedőlésekor 100 képgyűjtő és megosztóra jut egy képkészítő, aktív elkövető. Tovább árnyalja a képet, hogy míg a társadalom homoszexuálisnak a homoszexuális aktust elkövetőket bélyegzi, addig (nagyon helyesen) pedofilnak bélyegzi azokat, akiknek épp csak közük volt pedofil tartalmakhoz.
Ami a homoszexuális kapcsolatok elfogadásának veszélyét rejti, hogy elfogadhatóvá, "indokolhatóvá" tesz más, sokkal veszélyesebb szexuális devianciákat. Különösen azokat, mely másik ember kihasználásán alapulnak. Egyetlen lányos apuka sem szeretne egy transszexuális, felnőtt férfit látni egy nyilvános női WC-ben. Legfeljebb úgy, hogy az adott férfi a farkát az ajtó előtt hagyja.
--
"Maradt még 2 kB-om. Teszek bele egy TCP-IP stacket és egy bootlogót. "