Ha megfigyelted, most is HTTP-JSON alapon működnek a webes szolgáltatások API-jai. Elenyésző esetben XML. Ezeket kéne egységesíteni. A protokollokat csak azért hoztam fel példának, mert azokat is lehetett egységesíteni, bármennyire is más az igénye pl. a levelezésben egy enterprise környezetben dolgozónak, vagy egy otthoni felhasználónak. Le van bennük specifikálva, hogyan küldhetsz adatot és milyen adatokat küldhetsz. Ezt tekintheted egyszerű adatmodellnek is. De maradjunk a HTTP-JSON API-nál. Érdekes módon, mikor a Web 2.0 éledezni kezdett, nagyon sokan kezdtek egységesített, plugin-okkal bővíthető, központilag fejlesztett tartalomkezelőket használni. Olyanokat, mint Wordpress, Drupal, Joomla. Mert lusták voltak nulláról írni egy sajátot. Valahonnan innen kéne megfogni top-down logikával a dolgot, nem az adatmodelleken erőlködni.
Legyen egy cég, de inkább egy közösségi szervezet (vagy alapítvány), amely specifikálja és elkészíti ezeket az API-kat, aztán, amennyire csak lehet, egységesíti. Ezekhez az open-source közösség, akár nagyvállalati támogatással készít API klienseket, amik csak a célnak megfelelő dolgokat tudnak. Később ezeket átveheti az Amazon, az eBay, de akár a Facebook és a YouTube is. Ők mentesültek a saját bloated weblap és bloated kliens (Messenger for Android, iOS stb.) karbantartásától, cserébe kevesebb marketing-idealizmust vihetnek bele, de legalább a felhasználók is mentesültek a bloattól. Egyébiránt, áruld el nekem, hogyan lehetséges az, hogy egy okostelefonos Messenger applikáció 200 MB diszket foglal és az akksi legalább harmadát viszi úgy, hogy csak üzenetküldésre alkalmas. Mindeközben, a Facebook Lite 2 MB-on (század annyi helyen!) elfér, a Facebook minden (nem csak üzenetküldő) funkcióját hozza (néhányat csilibloat nélkül), és alig fogyaszt valamit az akksiból. Ja hogy úgy, hogy van kellő számú afrikai és közép-ázsiai, akit Facebook-függővé akarnak tenni, de rájöttek, hogy ők nem engedhetik meg maguknak a 2 évente új okostelefon megvásárlását. Ígyhát elkülönítettek egy csapatot a fejlesztésre, és láss csodát, töredék erőforrással is megoldhatóak ugyanazok a problémák. Na, ez a szemléletváltás kéne történjen az informatikában (és vele együtt a webvilágban) is.
Ennek ellenére te inkább egy pazarló, fenntarthatatlan, koncepcionálisan túltervezett és az egyes rétegeket, komponenseket egymásra tákoló-hákoló megoldást éltetsz, olyan megoldható mérnöki problémákra hivatkozva, melyekbe a hozzád hasonló fősodratúak lusták voltak beleásni magukat. Ezért inkább 3 évente vetetünk új gépet mindenkivel, aki konstans gyors böngészést akar, meg megemeljük az internet-sávszélességét, mikor végső soron csak szöveges és képi adatot kell cserélnünk. A szerinted legjobb megoldás erre az, hogy gyakorlatilag 100x-1000x-es overheaddel (leöltődő JS bloat, marketing-ideliasta design elemek, háttérképek, háttérvideók stb.) csinálja meg mindenki a maga bloated kliensét, végső soron ezzel a végfelhasználót szivatva, akinek előbb-utóbb úgyis be fog minden lassulni a böngészőjében. Persze, ha ennyire ellene vagy a natív API klienseknek, említhettem volna a minimalista static HTML felületeket is, amiket akár egy Pentium 3-asról is kényelmesen (értsd: gyorsan) használni lehetne. Tudod, amilyen a Gmailnek is van. Valamilyen megoldás kellene arra, hogy ne kelljen mindenkinek a legújabb szoftvereket (és ezáltal, néhány éves késéssel hardvereket) használnia ahhoz, hogy adat csere-berét folytasson, amit akár egy 386-osról is meg lehet csinálni. Ehhez persze le kéne ülni és újratervezni azt, amit ma webnek nevezünk. Leülni és gondolkodni pedig nem számít sikeres patternnek a szélsőségesen idealista, vadkapitalista világfelfogású, velejéig arrogáns cloud-multiknak, és mivel a hozzád hasonló tech-majmok valahogy mindig őket követik, így a webfejlesztő IT-csicskaréteg is marad a seggén, és nem tesz semmit. Jó lesz az úgy is, hogy kidobálja mindenki a számítógépét, okostelefonját és vesz helyette újat. Jó lesz, mert termelődik a GDP.