Persze, és ha véletlenül nem találkozom a feleségemmel, akkor egy másik nővel fogadtunk volna örök hűséget egymásnak. Tehát igazából teljesen rendben lenne, ha azt a másik nőt dugom, hiszen akár ő is lehetett volna a feleségem, nem?
Ha valaki az összetartozást nem érzi, annak felesleges magyarázni. Csak azt nem értem, hogy miért fáj nekik hogy mi viszont szeretjük a nemzetünket, szeretünk összetartozni, és szeretnénk a saját közösségünkben élni? Akit nem köt ide semmi, az menjen nyugodtan, én nem tartok vissza senkit. De ami az országunkban történik, azt hadd írja elő az, aki kötődik ide! Mi nem vagyunk világpolgárok. Nekünk ez az egy hazánk van. És ha ezt a bevándorlók átveszik és a maguk képére formálják, akkor nem lesz hazánk. Elveszítjük. Kisebbségi létbe kényszerülünk egy merőben idegen kultúrában. És ezt többé visszacsinálni nem lehet, ha egyszer elveszítettük. És nekünk ez fontos.
Ha muszáj lenne, a környező országokba még be tudnék illeszkedni, mert azok hasonlóak. Mind a gondolkodásuk, mind a külsejük hasonló. Engem megtűrnének, a gyerekeimet már talán maguk közé valónak elfogadnák. De egy afrikai-közel keleti kultúrával teljesen inkompatibilis vagyok, abba nem tudok beilleszkedni. Az afrikaiak a gyerekeimet sem fogják közéjük valónak elfogadni. Na, ez a különbség az Európán belüli és a távoli migráció között. Ez tényleg felfoghatatlan, vagy szándékosan mosod össze ezeket a dolgokat?
Egyébként meg az evolúciós pszichológia azt is megmagyarázza, hogy miért alakult ki ez az "oktalan" kötődés a közösségünkhöz, sőt azt is, hogy miért vezet sikerre ez a fajta működés. Ezért aztán nem vagyok hajlandó a nemzet szeretetét bugnak tekinteni.