Erre nem tudok jól érvelni. Valószínűleg azért nem látom azt a közjogi hiányosságot, problémát, amelyről te beszélsz, mert a felfogásomhoz, világlátásomhoz közel áll mindaz, amit a kormányzat tesz. Abban az értelemben megértelek, hogy 2010 előtt bennem voltak szorongások például az ingatlanadó lehetősége miatt, amelyet az IMF is szorgalmazott - naná, nem az emberekért dolgoznak, hanem a tőkéért -, s az akkori kormányzat is játszadozott a gondolattal. Sőt, talán korlátozottan ugyan, de lett is belőle valami. Ezt amúgy nyilván igazságtalannak érzem, hiszen az adózott jövedelemből lett, másrészt nem jövedelem teremtő beruházás, hanem olyan tulajdon, amely a fennmaradáshoz kell, amelyben élek. Ha adóztatják, az olyan, mintha a saját tulajdonomban albérlő lennék, s fizetnem kellene a bérleti díjat, miközben épp azért van tulajdonomban a lakás, hogy ha bajba kerülök, minimális költség mellet se váljak hajléktalanná.
Amúgy a szememben két olyan pont van - igazából van az három is -, ahol a mai ellenzék átlépte a vörös vonalat, s ezért tőlem bizalmat választásokon sohasem kapnak: az egyik 2006 ősze, erre nincs bocsánat. A másik pedig az, hogy eljátszottak az ingatlanadó gondolatával, sőt, harmadikként a kötelező magánnyugdíj pénztári tagságot is idesorolom, amelynek egyenes következménye a magas működési költségek és a nulla reálhozam.
tr '[:lower:]' '[:upper:]' <<<locsemege
LOCSEMEGE