( Caro | 2018. 08. 10., p – 05:17 )

Volt rá? Miért épp a fejlett világban, az értelmiség köreiben a legrosszabb a szaporulat?
Ne mondjuk már, hogy azért fogyunk, mert lehetőségünk nincs gyereket csinálni. Ez az esetek 99%-ban nem lehetőség kérdése, hanem elhatározásé.

Mert két dolgot tehetsz: dolgozol, vagy dolgozol ÉS gyereket nevelsz, hát az utóbbi nyilván leköti egy csomó energiádat.

Sajnos a mai önző világban én azt látom, az emberek azért nem akarnak gyereket, mert ezt az energia befeketetést nem akarják vállalni. Elég nehéz is, amikor a mai társadalam nem is hagy időt, hogy a gyerekeddel legyél (Mo. különösen jó példa ebben, gyerekeket már ugye du. 4-ig benntartják az iskolában, stb.).

Így aztán a szülő-gyerek kapcsolat is sokszor olyan amilyen, és a gyerekek meg lazán faképnél hagyják a szüleiket. Így kinek kell?

A gyerekvállalás nem csak társadalmi felelősség, hanem egyéni is. Mert a te nyugdíjad pont abból lesz, amit majd ő kitermel. Itt megint betör a "szociális állam", ami "segíti a rászorulókat", és mindenkinek megadja ugyanazt a nyugdíjat.

Én nem tudom elfogadni, hogy valaki, aki gyereknevelés nélkül, felelősség, teher nélkül végig élte az életét, ugyanolyan nyugdíjat kapjon, mint aki felelősséggel, tisztességgel felnevelt 1-2-3 gyereket, akik aztán hasznos tagjai lettek a társadalomnak. Ez egy óriási munka, és ezt valahogyan díjazni kell. Nem szétkenni az egyéni felelősséget társadalmi szinten, hanem meghagyni ennek egyéni vonzatát.

Nyilván én csak az elvről beszélek, nyilván egy törvényben ki kell térni a spec. esetekre is (akinek nem lehet, vagy mondjuk közben meghalt a párja, stb.).

Ez az egész sokkal szerteágazóbb probléma, de erről nem beszél senki. Sem itthon, sem külföldön. Mert alapvetően mindenkinek jó így, a gazdaság pörög, a fenntarthatóságra meg tesz mindenki.