Nekem egy projektem volt, valahogy 99 környékén, ahol A-tól Z-ig használtuk a tervezés során az UML-es CASE eszközt.
A diagramok nagy részét azóta soha nem is használtam.
Maga az elképzelés és a tool egyébként ügyes volt.
Úgy emlékszem, valami Business Relationship Diagrammal vagy esetleg Process diagrammal indított, ami igazán sokat nem adott ugyan hozzá a dologhoz, de ebből valahogy hirtelen use case diagrammokhoz jutottunk (talán a processz lépésekhez tartozott egy-egy use case diagram).
Ott ugye listáztam a use case-eket, és akkor mindegyikhez keletkezett egy sequence diagram.
A sequence diagramon ahogy adogattam hozzá a objekteket, úgy jöttek létre automatikusan az osztálydiagramok, és ahogy az egymásnak küldött üzeneteket adtam hozzá, úgy adta hozzá automatiksan a függvényeket.
Szóval az egész use-case és sequence végiggondolás és lerajzolás után volt egy félig kész class diagrammom, amibe már csak propertyket kellett beleírnom.
Valami hasonló most is jó lehet, ha valaki programot tervez, de az igaz, hogy Agile fejlesztés során a programot nem egy ember szokta az utolsó szögig előre megtervezni, hanem darabonként különböző team-ek.
Agile projektekben inkább azt szoktam látni, hogy a külső rendszerek kapcsolódását, az integrált (általunk fejlesztett + külső rendszerek) kommunikációját, illetve különféle folyamatok és állapotok leírására szokták használni. Pl. van egy áru rendelés workflow, mindenféle trigger pontokkal, elágazásokkal. Ezt le lehet írni szövegesen is, (van, ahol ezt kérik), meg le is lehet rajzolni (és ha rajzot kérnek, akkor ugyan sok helyen nem elvárás, de örülnek, ha UML-ben jön a rajz)