( locsemege | 2018. 03. 21., sze – 21:28 )

mi is háborúzhatnánk szinte minden szomszédos országgal

Ezt valóban meg kellett volna lépni, amennyiben a haderőnk ezt lehetővé tette volna. Tekintve, hogy annyi katonánk van, amennyivel egy stadiont se nagyon lehetne megtölteni, ez nem járható út.

Egyrészt nincs bizonyíték

Valami nem attól válik igazzá, hogy tudod bizonyítani, vagy ismered annak működését. Az igazságot hidegen hagyja az, hogy ismered, vagy sem. Ilyen az összeesküvés-elmélet is. Önmagában ez a kifejezés semmit sem mond annak igazságtartalmáról, bár ez itt most mellékszál.

az ukrán nép baromira megunta a korrupt oroszbarát kormányát, és elzavarta a fenébe

Apró hiba az érvelésben, hogy nem parlamenti választások eredményeként történt a hepaj. Lett is belőle polgárháború, s akkor még az oroszok sehol sem voltak. De ismerjük a nyugati demokrácia-felfogást: amikor a nép azt akarja, amit az elit liberális része, akkor az a nép demokratikus döntése. Amikor a nép másként dönt, akkor letértek a demokratikus fejlődés útjáról, fel kell függeszteni a demokráciát, mert a nép azt nem akarhatja, amit akart. Ugye, emlékszünk még Jörg Haider Ausztriájára? Vagy Papandreu Görögországára? (Nyelvi fordulat, nem tulajdonolták nyilván soha az országot, ne köss bele!) Az ír népszavazás is ilyen, s a brexitre is vannak azt visszacsináló elképzelések, tervek, időhúzás, maszatolás mindaddig, amíg feledésbe lehet meríteni az ügyet komolyabb balhé nélkül. Ismerjük: ez a liberális demokrácia!

én nem szeretnék olyan világban élni, ahol putyin mondja meg azt, hogy egy szuverén ország milyen irányba közeledjen

A lőtéri sánta kutyát nem érdekli, hogy milyen országban szeretnél élni. Az ukrán válság szempontjából ennek semmilyen relevanciája sincs. Én meg nem szeretnék olyan országban élni, ahol a liberálisok határozzák meg a közbeszédet, egyáltalán azt, miről szabad, lehet, illik beszélni, s miről nem. Bár Ukrajna szempontjából ez éppen úgy irreleváns. :)

tr '[:lower:]' '[:upper:]' <<<locsemege
LOCSEMEGE