Én meg abban hiszek, hogy többet kellene tenni az ügyért, még ha rövid vagy középtávon fáj is, mint sírni, összeesküvés elméleteket gyártani, áldozatként keseregni meg külső okokra mutogatni.
Írország, Izland. Nekik már sikerült. Észtország, Litvánia, Málta. Nekik hamarosan sikerülni fog. Miért nem ők a példák, miért nem azt nézzük ők hogy csinálták, mi az eredményességük mozgatója? Miért dacolunk a mástól való tanulás ellen? Miért érezzük azt, hogy mi különlegesek vagyunk, majd mi tudjuk! Ha meg nem jön össze, akkor más miatt!