( SzBlackY | 2017. 07. 07., p – 14:47 )

A liberális filozófia elvi oldalról közelíti ezt meg, s próbálja betömködni a joghézagokat, aztán elkezdi tesztelni az egészet, s kiderül, még mindig nem jó.

És mi lenne ennél jobb rendszer?

Az rendben van, hogy a köcsögök parádézásukkal mások érzéseit bántják? Szerintem nincs. A Charlie Hebdo ámukfutása? Viselték a következményeket, ott legalább volt igazságszolgáltatás.

Ez rendben van. Meg is értem az álláspontod. Én továbbra is azt kérdezem, hogy kinek az érzéseit vegyük figyelembe? Legyen az a szabályozás, hogy a képzeletbeli átlagmagyar (gyakorlatilag fogod minden KSH statisztika átlagát és azt ráaggatod), ami őt egy kicsit is zavarja, az már legyen tilos? Ha egynél több ember érzéseit akarod figyelembe venni, akkor valakinek (jóesetben: mindenkinek!) kompromisszumot kell kötnie.

Egyszerűbb a megengedő, "amíg mások jogait nem zavarod, azt csinálsz, amit akarsz" elv, mert senkinek nem húzza a vállát annak a felelőssége, hogy expliciten és tételesen meg kelljen mondania, hogy mi zavarhat valakit és mit nem (volt egy korai South Park epizód, amikor a különböző vallások karácsonykor egymásnak estek, hogy ne használják a vallási szimbólumaikat - aztán kaptak egy tök üres várost)

Mellesleg a szólásszabadságról általad vázolt gondolatmenetet tovább tudnád vezetni a holokauszttagadásra vonatkozó törvényeink vonatkozásában?

Ebben pl. egyetértünk, hogy _bármit_ tiltani ordas nagy faszság (és mivel kevés ilyen dolog van, kivétel nélkül mindenhol kontraproduktív, mert onnantól kezdve érvként használható, hogy "de ha úgyse igaz, miért kell tiltani, hogy beszéljünk róla"). (az önkényuralmi jelképek tiltását is ezért tartom marhaságnak, mert innentől kezdve a kontextustól függetlenül vannak egyszerű képi ábrázolások tiltva - a Heinek logó ugyanúgy, ahogy Szvasztika, aminek kultúrától függően rengeteg jelentése lehet)

Ugyanezen gondolat mentén érdekelne, miért lehet nukleáris fegyvere az USA-nak, Oroszországnak, Franciaországnak, stb., s miért nem Észak-Koreának, Iránnak, s így tovább.

Szintén: egyiknek se legyen (vagy lehessen mindenkinek, bár lehetőleg inkább ne legyen senkinek). Az atomfegyverek egyébként nagyon jól mutatják, hogy hova vezet az, ha nincsenek törvényi, egyezményes és akármilyen korlátai valaminek: elindul egy fegyverkezési verseny [egyébként a kordonos sztorinál is pár év alatt az lenne, hogy "de csak jogos önvédelemből szúrtam le, mert a törvényes joga megvolt a fizikai bántalmazásomra és önvédelem volt"...]

Több volt a tisztelet, ennek okán kevesebb frusztráció érte az embereket, s kevésbé voltak agresszívek szerintem. A közlekedésben érezni ezt nagyon: lényegében tömegarányos a bunkóság az utakon.

A második felében teljesen egyetértek, az elsőben is, hogy az emberi viselkedéssel van a gond. Amiben nem értünk egyet, hogy te elvárnád, hogy mindenki neked tetsző módon (pl. a bibliai tanításoknak megfelelően) viselkedjen. Engem viszont nem érdekel, hogy mások hogyan viselkednek, amíg az én jogaim nem sérülnek, és akkor is csak annyira lépek fel ellenük, ameddig az ő jogaikat nem sértem.

Fentebb hivatkoztál párszor az erkölcsre és hogy a keresztényi erkölcs az, aminek meghatározó kellene lennie (akár a jogalkotás szintjén is) [és amit egyébként mindketten jogosan hiányolunk nagyon sok embertársunkból....]. Meg nem mondom, hogy melyik filozófus elve volt (és többnyire ehhez tartom magam), hogy egy-egy döntés meghozatalakor azt mérlegeld, hogy ha mindenki úgy döntene, mint te, mi lenne az eredménye - ennél időtállóbb elv szerintem kevés létezik. Ha ezt az elvet követné mindenki, akkor pl. a fenti atomfegyveres móka sem lenne, mert egészen nyilvánvaló a legelső atombomba megépítésekor, hogy abból az lesz, hogy mindenkinek lesz atombombája és senki nem meri használni - de leszerelni sem, mert akkor védtelen lennének azokkal szemben, akik nem szerelték le. A mai aktuális helyzetben pedig adná a logikus döntést, hogy egyezményesen, mindenki egyszerre leszereli az atombombáit (persze többé-kevésbé betarthatatlan és nem bíznak az országok egymában ennyire).

BlackY
--
"en is amikor bejovok dolgozni, nem egy pc-t [..] kapcsolok be, hanem a mainframe-et..." (sj)