Sok kellemetlenségem volt abból, hogy az IBM egy kicsit mindig máshogy csinált dolgokat, mint a többiek.
Így sok év távlatából:
- duplázta a billentyűzet-leütéseket. nem mindig, de pont akkor amikor a legrosszabbul jött.
- amikor az acpi-n keresztül lekérdezted az akku állapotát, akkor "megbolondult" az egér (ugrált össze vissza), természetesen az ablakok ki be csukódtak emiatt. baromi kellemetlen tudott lenni.
- A wireless kártyám _csak abban a gépben_ működött összevissza. Egy ideig ment, aztán eldobta a kapcsolatot, és szórta a syslogba a hibaüzeneteket. Kártya ki, be, megint jó volt egy fél órát.
Megelégeltem. Fogtam magam, átálltam egy másik gépre. Ugyanazzal a Debian-nal (IBM-ből HDD ki, bele a másik gépbe, kernel pörget, hardver beállít) eltűntek a billentyűzet és egér problémák, megjavult a wireless kártya. Azt kell tudni arról a kártyáról, hogy most is arról írom e sorokat egy másik laptopban (igaz, hogy van benne gyári Intel wlan, de ehhez nem kell bináris firmware, jobban szeretem, mert a Linux kernel out-of-the-box támogatja).
Persze úgy kell nekem, hogy nem az eredeti Windows XP-vel, hanem Linuxszal szerettem volna használni.
Az érdekesség: a cégnél ebből a gépből volt több is. Egyik kollégámnak is. Ő is próbálta különféle disztrókkal a sajátját, neki is ezeket produkálta. Azóta ő is váltott egy olyanra mint ami most nekem van. Azóta ő sem szentségel.
Elég sok notebookom volt már. Sok gyártótól. Különlegesebbnél különlegesebbek. Egyikkel sem szívtam sose ennyit. Persze ez nem zárja ki, hogy csak nekünk nem volt szerencsénk egy bizonyos IBM típussal. Viszont elvette a kedven a további próbálgatásoktól. Azóta Linux-barát notebookokat használok :-) És működik rajtuk minden.
--
trey @ gépház