Akkor essünk neki még egyszer: A Miért erőltessük a növekedést? című témámat is úgy kezdtem, hogy említettem egy olyan számítógépet (P3), ami képes bizonyos feladatokat bizonyos minőségben ellátni. Ilyen a képnézegetés, a videónézegetés, a szöveges, képi, illetve kevert tartalmak megjelenítése. Egy P3 mind fizikailag, mind technikailag alkalmas ezekre, csak a végeredmény nem lesz olyan nagy felbontású és csilivili, mint egy új számítógépnél. A probléma a szoftver. Nem azért alkalmatlan a P3 a Facebook ismerőseim posztjainak, képeinek, videóinak a megjelenítésére, lejátszására, mert a hardver alkalmatlan dekódolni a 640x480-as képet és a 640x360-as videót, meg megjeleníteni a max. néhány kByte-nyi szöveget. Azért alkalmatlan rá, mert nincs megfelelő szoftver, ami olyan hatékonyan használná ki a P3-at, hogy ezekre képes lenne.
Én nem azt választottam, hogy maradjunk a kőkorban. Hanem azt választottam, hogy ha én egy követ akarok arra használni, hogy kitámasszam az ajtót, akkor használhassam továbbra is azt és ha 100 millió ember rajtam kívül kővel támasztja ki az ajtót, akkor legyenek szívesek, áruljanak továbbra is követ azok, akik a világon egyedül jogosultak erre, ha esetleg a régi követ ellopják, vagy összetörik, vagy elaprózodik. Én nem szeretnék olyan ajtót venni, ami elektromosan, okostelefonról vezérelve támasztódik ki, mert nekem egyszerűbb és olcsóbb odatennem a követ. De a világ kőárusa ugyanaz a vállalat, aki az elektromos ajtót szeretné nekem eladni. Neki pedig az az érdeke, hogy én minél kevésbé tudjam kővel kitámasztani az ajtót.