( locsemege | 2017. 04. 07., p – 13:28 )

Az van, hogy ami a sok bekezdés miatt nem látszik már, nagyon jobbra tolódott, arra nem válaszolok. Tudom, átkapcsolható a nézet egyszerűre is, de akkor meg nem látom, az adott hozzászólás kire, mire reagál. Ezen felül a forráskódból is kiszedhetném a hozzászólást, ami meg szimplán kényelmetlen. Nem érzem kötelességemnek, hogy a rosszul megcsinált hup.hu-val vesződjek.

Ami a tüntetéseket illeti, Magyarországon sem járok ilyesmire, így nem vagyok benne érintett. Bohóckodásnak tartom az egészet, előre megírt forgatókönyv szerint zajlanak ezek, látszik, hogy profi kommunikációs szakemberek teljesen közhelyesen szervezik. Táblák feliratokkal, amelyen tömény csúsztatások vannak, megafonnal rigmusok és teendők diktálása, egy-két érzelmekre ható, minden objektivitást nélkülöző beszéd egy plexi lap mögött kihangosítva, néhány kontextusából kiemelve jól hangzó szófordulat nyomatékosítása felemelt hanghordozással, mobiltelefonok háttérvilágításának bemutatása sötétedés után, ezzel igazolva, hogy milyen sokan vannak, akik annyira hülyék, hogy feladták a szabadságukat, s egy utánuk kémkedő berendezést hordoznak maguknál állandóan, önként. Ennyi, nem több, ez a „demokráciánk”, s bevallom, vérlázítóan unalmas, együgyű, olajozott, átlátszó.

Félrecsúszott a beszélgetés azért, mert ha a fejem tetejére állok, akkor sem akarják megérteni, hogy nem abban látom Oroszország és Kína szükségszerűségét, amilyen társadalmat építenek, hanem a nyugati világ ellenében, ez utóbbi féken tartásában.

Újfent leírom, mi a problémám, bár elég szájbarágósan megtettem már. Felfogást tekintve van két főbb embertípus, akik érdekeit tekintve elég nehéz kibékíteni:

1) Vannak azok, akik számára a fejlődés evidencia, a minél gyorsabb fejlődés cél, a verseny jó, pörögnek nagyon, taposnak, húznak, átgázolnak mindenen és mindenkin, a cél szentesíti az eszközt, és sorolhatnám itt a közhelyeket. Nekik természetes, hogy nem csak magas életszínvonalon kell élni, de fejlődnünk kell - első derivált -, sőt, lehetőleg a fejlődés mértéke is nőjön, azaz a második derivált is pozitív legyen. Ha van rá mód, legyen az akárhanyadik derivált pozitív, legyen a fejlődés exponenciális. Jó is ez egy véges halmazon, mint a Földünk.

2) Vannak azok, akik nem szeretnének versenyezni, hanem szeretnék megélni az élet szépségét, szeretnék azt, hogy a munka mellett jusson idő pihenésre, kikapcsolódásra. Nem fétisük a fejlődés, egy konstans, elfogadható, szerény, de nem nyomorgó életszínvonalon szeretnének élni, cserébe ne hajtsák irgalmatlanul a munkahelyén, legyen ideje lelkiismeretesen elvégezni a munkáját, a fejlődést talán aszimptotikusan tartanák egy felső határhoz, a fenntarthatóságra törekednek. Ez kisebb társadalmi különbségeket, nagyobb foglalkoztatást, rövidebb munkaidőt, kényelmesebb munkavégzést tenne lehetővé. Szerényebb, de egészségesebb élet lenne a következménye.

Az a gondom, hogy a Nyugat magasan az első embertípust preferálja, ami nem önmagában baj, hanem belerángatja ebbe az őrületbe a második embertípust, akik viszont talán többen vannak, csak alacsonyabb az érdekérvényesítő képességük éppen azért, mert ez is a tulajdonságuk. A második típusú ember így aztán bele van kényszerítve az első típusúak világába, s ha nem veszik fel a tempót, a fizikai létük kerül veszélybe, rövid úton akár hajléktalanok lehetnek. Mindez úgy, hogy technológiailag elegendően fejlettek vagyunk ahhoz, hogy sokan dolgozzanak keveset, s mindenki viszonylag jól éljen. Ezzel szemben inkább kevesn dolgoznak sokat, szétszakad életminőségben a társadalom. A szegénység viszont nem jó gazdaságilag sem, mert aki szegény, az nem fogyaszt, s ez nem csak neki rossz, de a gazdaságnak is.

Ez a dolgok egyik vonulata, de ott a másik, a globalizáció erőltetése, a nemzeti öntudat erodálása, az, hogy ott tartunk, külföldről mondják meg, jelen esetben Magyarországon mit lehet és mit nem. Véleményem szerint az is legitim lenne, ha azt mondaná egy ország, lezárja a határait, és senkit sem enged be, mert csak. Miért kellene? Miért kell megmagyarázni? Olyan, mintha tűrnöm kellene, hogy bárki bejön a lakásomba, ha akarom, ha nem.

Ez az uniformizálás, amit ránk erőszakolnak, nincs rendben.

tr '[:lower:]' '[:upper:]' <<<locsemege
LOCSEMEGE