Különbség szerintem, hogy valaki megtervezi az életét, vannak itt ismerősök, van elképzelése egy vállalkozásra. A magyarországi kínaiak többsége szerintem ilyen. Nem érzi magát kitaszítottnak, dolgoznak keményen, beszélhet az anyanyelvén, van kihez szólnia, s a magyarok is elfogadják őket. A viselkedésük, kultúrájuk sem annyira eltérő, hogy nekik az itteni élet hatalmas törés lenne.
Aki viszont eljön egy jobb élet reményében felkészületlenül, egészen más háttérrel, kultúrával, az csalódni fog. Másképp kell viselkednie, mint otthon, s ezt be is tartatják vele, mert amit természetesnek tart, mondjuk hogy utcán megfogdos egy nőt, az nálunk bűncselekmény. Számára talán az a logikus, hogy aki azt szeretné, hogy ne taperolják meg, az elfedi a testét teljesen, aki meg nem így tesz, az nyilván azért mutatja meg magát, mert felkínálkozik. Az eszével felfogja, hogy ez így van, de érteni akkor sem fogja, s azonosulni sem tud ezekkel az elvárásokkal. Ha otthon maradt volna, rosszabb életszínvonalon ugyan, de legalább érzelmileg befogadó környezetben élne, kevésbé frusztráltan. Persze csak addig, amíg a jenkik el nem mennek az országába elvinni oda is a „demokráciát”, meg a „jó világot”.
Szerk.:
ti "bennszulottek"
Sokat megmagyaráz ez a kiszólás a hozzászólásaid vonatkozásában.
tr '[:lower:]' '[:upper:]' <<<locsemege
LOCSEMEGE