Nem, az a hozzáállás kártékony, hogy elhiteti az emberrel, hogy helyes, ha abszolút mértékben leszarja az ökológiai lábnyomát, csak mert relatív apró dologban zöldnek hiszi magát.
Senki nem beszélt arról, hogy le kell szarni. Te beszéltél arról, hogy az apró pazarlást okozó dolgokat le kell szarni. Én meg arról, hogy nem.
Most azért dühöngsz, mert az évente 200 kikapcsolás cselekedetét állítod szembe egy darab külföldi nyaralással és sokkalta többnek érzed a 200 kikapcsolást.
Te meg azért, mert tipikusan a komfortzónádba beleeső energiapazarlást (a géped kikapcsolását például) szándékosan, vagy reflexből aprónak minősíted. Érvelés gyanánt pedig eltérő kategóriákat és nagyságrendeket hasonlítasz össze, igen abszurd és csúsztató módon.
Frankó Mérnök Úr asztali munkaállomása átlagosan 120W-ot fogyaszt a 8 óra munka közben, illetve 40W-ot, ha épp irodán kívül van és nem dolgozik rajta (kikapcsolta a monitort, de a gép maradt és a rendszer tétlensége miatt a minimumot fogyasztja). Szóval 40W a nap 16 órájában az évi 40/1000*16*365 = 233 kWh. Ennyi energiát pazarol el Frankó Mérnök Úr azért, mert nem szeretné minden nap újraéleszteni a munkaállomását 5 perc alatt. Ez ma Magyarországon 40 Ft-tal számolva (hiszen a főnök valószínűleg üzleti tarifát fizet) 9344 Ft. Ez természetesen nagyon-nagyon kevés pénz a Mérnök Úr éves fizetéséhez képest, amit nem is ő fizet ki, így boldogan, lelkiismeret-furdalás nélkül elpazarolja. Ráadásul, levezette már magának és a HUP-os Nagyérdeműnek is, hogy ez kéremszépen racionális és anyagilag megéri.
A probléma ott kezdődne, ha Frankó Mérnök Úr saját maga kéne megtermelje azt az energiát, amit munkaidőn kívül elfogyaszt (elpazarol). Ekkor egy átlagos, 100W (0,1 kW) termelőkapacitású áramfejlesztő biciklivel (40/1000*16*365)/(100/1000) = 2336 órát kellene tekernie évente. Ez napi 6 óra 24 perc, cserébe a megspórolt 5 percért. Frankó Mérnök Úrnak igen szálkás lába lenne. Vagy elmenne a kedve a pazarlástól.
Jó tanács: Attól még, hogy valaminek nem érzed a jelentőségét, mert nem tudod a teljes költségét pénzben kifejezni, nem célszerű jelentéktelennek minősíteni és elsiklani fölötte.