A sajtó szabad. Csak épp kereslet nincs rá. A papíralapú sajtó már vagy 20 éve döglődik, megfelelő politikai hátszél nélkül életképtelen.
Innen kezdve, aki sok publicista vagy behajol csókolni, vagy pályát módosít. Vagy csinál magának új lapot (Lásd: Nevem senki, vagy a Népszabadság szerkesztője által belengetett márciusban induló új lap).
Amit a magyar, szabad sajtó haláltusájának állítanak be, az semmi más, mint az eddig nem kormányközeli lapok elhalásának természetes folyamata. A nagy nyivákolás és a szabad sajtó temetése közepette, csendben elfelejtik a hangadók, hogy ugyanezen lapokba korábban milliárdokat toltak bele (és vettek ki) a baloldali körök. Ahogy összeomlott a baloldal és megszűntek az áthelyezhető (értsd. ellopható) pénzek, megszűntek a lapok támogatása is.
Annó, 2003-ban, gondolkodtunk lapkiadásról. Beszélgettem egy nyomdásszal a lehetőségekről, és a dolog anyagi vonzatáról, és csak annyit javasolt, hogy keressünk megfelelő "szponzort". Mikor naívan megkérdeztem, hogy mármint sportszergyártókat (sportújság lett volna), a faszi majdnem lefordult a röhögéstől a székéről.
--
"Maradt még 2 kB-om. Teszek bele egy TCP-IP stacket és egy bootlogót. "