Még semennyit, de azt hozzáteszem ma a fél millió Ft egy félévre sem lenne elég.
Ugye az megvan, hogy a 2000-es évek elején mások voltak az árviszonyok és a keresetek is? Képzeld, én még vettem 2 forintért is egy gömb fagyit, ami ma már arra se elég, hogy ránézz. Micsoda óccóság volt!
Ez még egyébként a Diákhitel2-vel is egész komoly pénzekre rúgna a végére. Na és ezt fizesse valaki az emlegetett fizetéséből 50 éves koráig.
Az "én időmben" még csak egyféle diákhitel volt, választható hitelösszeggel. Végigszámoltam, hogy kb. melyiket kellene választanom (nem a legmagasabb összeget, csak azért, hogy drága cuccokban menőzzek), és felvettem. Egyetem mellett dolgoztam (matekórákat adtam), egyetemen demonstrátorkodtam (gyakorlatokat tartottam), különböző pályázatokon indultam (és sokon nyertem is). 2006. nyarán végeztem, őszre már vissza is fizettem a teljes diákhitelt egy összegben. Ekkor 25 éves voltam.
Közben vegyen hitelre lakást, majd közben egy másik hitelre autót.
Autónk nincsen, de képzeld: két házam van (mármint a párommal közösen), és mindért fizettünk (nem a tombolán nyertünk). Az egyik ház teljesen tehermentes, a másik 4-5 év múlva az lesz.
Aztán ha még gyereket is vállal és ne adj Isten nem elég a fantasztikus állami kedvezmény a gyerekre, akkor pedig növelje az A hitelét.
Miért is kellene a hitel? Az előző mondatod szerint már van lakás.
Ahogy már egy másik topikban is írtam: lehet siránkozni, nézni a másikat, hogy (állítólag) háromszor annyit keres. Vagy lehet szépen lassan előre haladni. Nem jön minden egy csapásra (legalábbis általános esetben), mint ahogy a tizenévesek és a munka világában kb. nulla időt eltöltők hiszik.
Ha meg teljesen kilátástalannak érzed itt a dolgokat, irány külföld! Szedd meg magad (ha tudod), és vagy maradj kinn, vagy pedig térj haza. Lehetőségeid vannak, élj velük! Ha nem élsz velük, nem feltétlen mi vagyunk a hibásak.