Elnézést, szakmai ártalom és/vagy fejlődési rendellenesség nálam az extrém távoli asszociáció. :)
Asimov az Alapítványban eleget gondolkodott azon a kérdésen, hogy a jövő alakulása kiszámítható-e a tömegek spontán viselkedéséből és milyen szerepe lehet ebben az egyénnek: ezért jutott eszembe.
Az én "senki sem pótolható" véleményem a személyre és nem a személy munkásságára vonatkozott, mivel nyelvtanilag a Te állításod is a személyek pótolhatóságára vonatkozott. A Kosztolányi-idézet is ezt a véleményt színezte ki.
A személyek pótolhatatlanságára vonatkozóan kell érveljek, vagy abban egyetértünk?
Üdv,
Marci