Hát, ha kín számára a teher, amit a nagy ház és nagy autó jelent, akkor tényleg rosszul csinálja az ilyen. De gyanítom, hogy ha egy őszinte pillanatban színt kéne vallani, akkor sokan azt mondanák, hogy jó ez így nekik, csak divat panaszkodni, hogy ne nézzék ki maguk közül az emberek.
Nekem sokszor úgy tűnik, hogy a társadalmi rendszer és a bankok is azt az embert preferálják, aki nem megtakarít, hanem hitelekből él hónapról-hónapra. A banknál is az az ideális ügyfél, aki kimeríti a hitelkeretet, késve fizet, de fizet
Aztán a hírek szerint sokszor az jár jól, aki kockázatos befektetésekbe nyúl, svájci frank hitelt vesz fel, mert ha beüt a krach, akkor megmentik, olyan alapból kártérítik, ami eredetileg nem is biztosítja a kockázatos befektetést. Bizonyos mértékig egyébként hasznos is az ilyen a gazdaságnak, mert a költés jelent gdp-t.
Beleolvastam a topicban linkelt cikkekbe és például nem vagyok teljesen meggyőződve arról, hogy az életük végig keményen dolgozó nyugdíjas pár, akik mindig eltették az egyikük fizetését a megtakarításba, szóval hogy azok tették jól. Persze ha egy fizetés is ad egy olyan szinten, ami már jó életet jelent, akkor akár jól is tehették, hogy egy szinttel alacsonyabb kategóriában éltek, mint amire futotta volna. Aztán majd a gyerekeikre lennék kíváncsi, hogy ők is így gondolkodnak-e, vagy a milliós örökségtől megrészegülve elverik azt.
Alapvetően én is az óvatos és meggondolt fajta vagyok. Csak más embereket szemlélve időnként elbizonytalanodom, hogy nem a kockázatvállalók, túlköltekezők teszik-e jól, amit tesznek. Lehet, hogy egyik nap milliomosnak kinézők, akik sokat költenek házra, kocsira, nyaralásra, utazásra, nőre/pasira, de lehet, hogy holnap már hajléktalanok, ha bedől a hitel. A megfontolt, pedig mindig egy átlagos és viszonylag szolid életet él, kevés kockázattal, de kevesebb kalanddal is. Szóval néha elgondolkodom, hogy a kockázatvállalók nem teszik-e jobban, hiszen egyszer élünk.