visszanéztem, onnan indultunk, hogy mi az igényesség mértéke. Azt, hogy az időtállóság, azt te mondtad. Majd megtoldottad azzal, hogy konkrétan kijelentetted, hogy a tömegtermék értéke nulla. Tehát nem azt, hogy érték(időtálló zene) > érték(egynyári fos), hanem azt, hogy az utóbbi nulla, ami erős különbség azért.
Egyébként pedig mélységesen egyetértek zitevvel, ez baromi szubjektív. Már eleve az is, hogy a minőségi zenének "művészetnek" kell-e lennie, vagy "szórakoztatásnak". Mert bizony ez sem egyértelmű: az minőségibb zene, ami művészi igénnyel készült, aztán a világon egy tucat embernek tetszik, vagy az, ami kifejezetten azzal a céllal készült, hogy szórakoztasson kurvasok embert, és tényleg ezt teszi? Imho baromira nem összehasonlítható, és az, hogy melyik definicó áll hozzád közelebb, az bizony kizárólag egyéni preferencia.
Jól mutatja egyébként ezt, hogy pont feletted kmARC meg pont azt fejtegeti, hogy az, ami nem hasonlít egy népdalra, majd jól elismeri, hogy a népdaloknál időtállób dolog kevés van.
De lehetne ide még mondani, hogy pl. a ma klasszikusnak tartott zeneszerzők el nem hanyagolható része volt korának laza DJ-je, akiket kortársaik sokszor vádoltak zenei igénytelenséggel :) Hasonlóképp volt ez sok olyan irodalommal is, amit ma mindenkinek kötelező elolvasnia, mert akkora klasszikusnak számít.
Egyébként nekem személy szerint igen sok kortárs művészetről jól összefoglalja a véleményemet a klasszikus vicc, mikor a két művész ül a kávézóban, az egyik megkérdi, hogy "te, beleszarjak a zongorába?", mire a másik: "á hagyd, úgy sem értenék...", Szerintem az önmagáért való művészkedés, ami egyébként sokszor együtt jön a tiedhez hasonló elitista én mindennél faszább vagyok véleménnyel, és annak leszarásával, hogy a befogadó közönség mennyire tudja értékelni a művet, gyakorlatilag értéktelen. De ez a saját egyéni véleményem, ettől még el tudom fogadni, hogyha valaki szerint az a fasza, és a többi szar. És simán lehet, hogy 200 év múlva ezek egy része majd klasszikus lesz. És simán lehet, hogy ettől még ha 200 év múlva élnék, akkor is ugyanígy fosnak tartanám, mint ahogy most teszem bizonyos klasszikusokkal.
(Hasonlóképp -- csak hogy legyen zenei hasonlat -- pl szerintem a techno jellegű elektronikus zene 99% százaléka értékelhetetlen szar, amitől csak fejfájást lehet kapni, táncolni meg csak akkor lehet rá, ha már csatakra ittad magad, ettől még nem nézem le azt, aki szerint meg az a tutiság, és mondjuk 20 éve DJ Budaira lazul el minden második hétvégén, ráadásul igen jó esélyét látom annak, hogy a jövő zenei hangzását ezek az irányzatok fogják meghatározni).
TL;DR azt kéne felfogni, hogy szerinted.