Iszonyú nagy ráfaragás lehet még ebből a bizalomból. Hirtelen két példa:
1. Amikor a görög miniszterelnök népszavazást akart arról, hogy megszorítás IMF hitellel, vagy az államcsőd kockázata - ha jól emlékszem, az eurozónából kilépés lehetőségével -, elég gyorsan elmúlt miniszterelnöknek lenni. Ekkor sokat tanultam a „demokrácia” természetéről. Amíg az egyén azt akarja, ami erősebb érdekekkel egybeesik, addig demokrácia van, ellenkező esetet kivételnek nevezzük.
2. Janukovicsot demokratikus erőszakkal elhajtották. A nép egy nem demokratikus népszavazáson igent mondott a Krím elszakadására. Ez amolyan USA-féle demokrácia értelmezés. Pedig mindössze annyi történt, hogy a népnek eladják, hogy az EU csatlakozás valami nehéz dolog, holott a valóság az, hogy kimaradni nem lehet belőle. Semmi más nem történt, csak Janukovics nem a szokott módon viselkedett. A szerződéseknek éppen az a lényege, hogy azt lehet aláírni és nem aláírni. Már, ha egy állam valóban független.
Eddig is gyanakvó voltam, de ezen két eset óta forog a gyomrom a „demokrácia” szó hallattán. Én népfelség elvét érteném alatta, de a valóság ezzel szemben nem egyéb, mint a globális integrációt sürgetők hatalma.
tr '[:lower:]' '[:upper:]' <<<locsemege
LOCSEMEGE