Nekem meg rengeteg ismerősöm van, akiknek semmi esélyük kikapaszkodni a szarból.
És nem "nyafogok" (amíg van mit ennem és van fedél a fejem fölött, addig okom sincs rá), csak elvárnék némi empátiát, ami a jól élők többségéből akkor veszett ki, amint kicsit jobban kezdtek menni a dolgaik.
Más kérdés, hogy tőled kb. annyira lehet ilyet elvárni, mint "... annyit is ér" lézer janitól.