Szépen levezetted, hogy az ember van a gazdaságért, nem pedig fordítva. Veled szemben én úgy látom, nem annak kell axiómának lenni, hogy mi kell a piaci viszonyokhoz, hanem annak, hogy mi kell az emberi méltósághoz. Abba pedig nem fér bele, hogy bárkit kiszorítson a társadalom, hogy legyen munkanélküliség.
Amit írtál, abban a modellben van fejlődés, de ennek a kizsákmányolás az ára. Én azt mondom, ennél többet ér egy sokkal igazságosabb, lassan fejlődő társadalom. Az egyén boldogságához ugyanis nem a rohamos fejlődés kell, hanem a kiszámíthatóság, egzisztenciális, érzelmi biztonság. A munkaerő áramlása például ez utóbbit igen erősen sérti. Értem én, hogy neked normális az, hogy munkahelyváltás miatt családok, emberi kapcsolatok szakadjanak szét, az én nézeteimbe ez nem fér bele.
Szerk.: ja, még csak annyi, úgy látom, a hozzászólásod elejével megoldottad a munkanélküliség kérdését. Átképzés, aztán jól is vagyunk. Akkor az miért van, hogy a cégek kezdőktől tolerálják csak a gyakorlatlanságot, később nem az számít, mit tanultál, hanem az, milyen gyakorlatod van? Ja, hogy az egész átképzéses sztori egy nagy hazugság?
tr '[:lower:]' '[:upper:]' <<<locsemege
LOCSEMEGE