Még mindig nem értesz teljesen attól félek. Én nem a LEGO-zást szeretem, magáért a legózásért. Egyszerűen nekem egészen határozott elképzelésem van arról, milyen legyen egy rendszer amit én tényleg teljesen pöpecnek és nekem valónak tartok, de mert én pontosan én magam vagyok és elég távol Átlag User felhasználótól akiknek a legtöbb disztrót készítik, emiatt az igényeimet kizárólag akkor tudom kielégíteni, ha rászánom magamat a legózásra. Azaz: vagy lemondok a nekem optimális rendszerről és használom azt amit az orrom elé tolnak, s ez szükségszerűen kompromisszumokkal jár (a számomra), vagy „magad uram ha szolgád nincsen!”, azaz megcsinálom magamnak. Na most ehhez tanulni kell, sokat. Nekem évekbe tellett. Még most se tudok mindent amit kell, de azért az igényeim 99%-át már ki tudom elégíteni. Persze, mindig jön valami új akármi, ami miatt megint kell művelődnöm egy picit.
Sokan mások is szeretnének személyre szabott rendszert, de tanulni már nem hajlandóak érte. Azért nem, mert elhitette velük a MS, hogy megy a számtech tanulás nélkül is. Igen, megy, de csak annak akinek átlagos igényei, tömegigényei vannak.
Megpróbáltam tömegember lenni. Igazán. Tényleg. Amikor megkaptam a laptopomat elutazás előtt, nem volt időm lecserélni a rajta levő Ubuntut, s hónapokig azt használtam. És elismerem, vannak előnyei egy efféle „készre csinált” cuccnak. Például tök jó érzés volt hogy nem kellett szívnom a nyomtatóm beállításával. De hiába, mert hosszú távon nem jött nekem össze hogy a „magaménak érezzem”. Amint egyre több mindenre használtam, egyre újabb nyűgjeibe futottam bele. Nem beszélve arról, amikor egyes frissítések után csak úgy fogta magát és felülbírálta a korábbi (nagy nehezen kikényszerített) egyéni beállításaimat, és visszaállt a szerinte megfelelő alapértelmezésekre. Na ez nekem tiszta Windows-érzés volt. Számomra olyan volt Ubuntut használni, mint óvszerrel szeretkezni. A hasonlat roppant találó, mert azt a gumit ugye a „biztonság” érdekében találták ki, és éppígy az Ubuntu is meg más disztrók készítői is igyekeznek minden vackot beépíteni a rendszerbe, hogy megvédjék a szerintük hülye usereket az általuk hozott rossz döntések kövekezményeitől. Na de bocs én nem vagyok annyira hülye user már, s ha mégis elkövetek valami nagy bakit, vállalom a következményeket. Szóval jött inkább a Sabayon. Szívem szerint GoboLinuxot tettem volna fel, de nem tehettem mert már nem fejlesztik. Próbáltam összehozni egy up-to-date verziót belőle, tulajdonképpen meg is csináltam, de hiába, mert időközben annyira megvariálták a BinUtilst a fejlesztők, meg az udevet is, meg még pár alapdolgot, hogy gyakorlatilag az összes csomag recipéjét át kéne írni hozzá, és ehhez nekem egyszerűen nincs emberi kapacitásom. Ehhez egy közösség kéne, megfelelő infrastruktúrával. Így jobb híján maradt nekem valami másik forrásalapú disztró, és a Sabayon mellett döntöttem.
Tehát nem a legózás öröméért legózok, hanem mert ez muszájtatik ahhoz, hogy a rendszerem pont olyan legyen, amilyent szeretnék. Még így is kell apróbb kompromisszumokat hoznom, de legalább így már elviselhető a dolog a számomra.
El tudom képzelni, hogy másnak ez nem olyan fontos. De én nem járok szajhákhoz a szabadidőmben, kocsmába se, kirándulni se, nem is tévézek, én mindent a számítógépemen csinálok: ezen írom a regényeimet, ezen hallgatok zenét, ezen nézek filmeket, ezen internetezek... Naponta sok órán át használom. És minden nap. Számomra létszükséglet az abszolút megbízható és abszolút kényelmes (számomra kényelmes) megszokott, jól ismert szoftverkörnyezet.
-------------
Honlapom: http://parancssor.info
Könyvem a VIM-ről: http://mek.oszk.hu/09600/09648/#
=== Sabayon disztró, DWM ablakkezelő ===