( transitive | 2013. 06. 20., cs – 08:30 )

Ez borzalmas, átéltem ilyet, menekültem is a cégtől. Egy produktív, kreatív embernek agyhalál a sok értelmetlen megbeszélés (amiknek a fele csak szimpla fontoskodás). A kommentálatlan, doksi nélküli kód szintúgy. Pláne, ha évek óta megbúvó redvás hibákat kell benne javítani. Olyan kódban, amit vki egyszer elkezdett C-ben írni, aztán mindenki, aki az utóbbi 10 évben hozzáírt, a saját coding style-t használta, C++-ban is beleirogattak, stb. ahogy épp tetszett. Egymás mellett élő párhuzamos megoldások ugyanarra a problémára (mert pl. az egyik fejlesztő nem vette észre, vagy nem érdekelte, hogy már létezik egy megoldás, ő megírta a sajátját). Multiknál még külön szép, amikor a külföldi kollegák szó, kérdés, értesítés vagy code review felkérésé nélkül piszkálnak bele a mi kódjainkba is, mi meg ha fordítva így teszünk, letolnak...

Dolgozam eddig két multinál, és azt láttam, hogy a kívülről csillogó sw-ek belülről rendszerint rohadnak, de ahogy a cikk is írta, nem abból lesz a pénz, ha szép a coding style meg refaktorálják a kódot, hanem abból, ha van (új) feature a sw-ben és azt el lehet adni. A sw fejlesztő feladata meg az, hogy oldja meg, ahogy tudja (meg ahogy hagyják neki). Marketingest, ügyfelet, tulajdonost csak a bevétel érdekli és vhol ez is megérthető.

Van, akinek bejön ez a világ, van akinek nem. Láttam sok olyat, akinek elég volt napi effektív két óra munka, a maradék hatban (amiből egy óra ebédszünetet tartott) meg remekül elvolt a megbeszélésnek nevezett szájtépéseken, kávézgatásokon, Xboxozáson és egyéb multis modoroskodásokon.

Hülyének is néztek, amikor eljöttem egy kis magyar céghez, hogy alkothassak. Előtte is magyar cégnél voltam, most is, és a szakmai fejlődésem ezekben az időszakokban volt csak jó. A multiknál megtanultam néhány dolgot, hasznos volt, de ha lehet, elkerülöm őket.