Nekem a GnomeShellel csak az volt a bajom, hogy régebben (mostanában nem néztem, mivel annak egyik forkját használom egy ideje {{az Elementary OS-ben a Pantheont}}) kissé laggolt a felület. Azaz nem volt valami reszponzív. Nekem nem tetszett, hogy olykor több másodperc is eltelt, mire az alkalmazások közt tudtam böngészni, a scrollozás meg nagyon szaggatott közben. Érdekes módon KDE alatt nem volt ez ennyire zavaró. Tehát az alap KDE is zökkenőmentesebben ment bekapcsolt OpenGL-lel, mint a Gnome. Persze, tudom, hogy a GMA nem egy erőmű, de azért igen zavaró lehet egy olyan asztali környezetben, ami pont a teljes képernyős effektekkel vezeti át a felhasználót a különböző lehetőségek közt. Lehet ez még jobb is. A GnomeShell is erős fejlesztés alatt áll, mint a Unity. De látván a Cinnamon, vagy a Mate jelenlegi térnyerését, elég sokan pártoltak el a GnomeShelltől is. Ubuntun még az is egy nagy hátrány, hogy mindent igyekeznek integrálni a Unity-ba, tehát előbb utóbb, minden ubuntu specifikus megoldás (One, One Music Store) csak a Unity felülettel lesz elérhető. Magyarul még nagyobb lesz az eltérés az Ubuntu, és a többi 'buntu közt(is).
jelenleg a legfelhasználóbarátabb megoldás szerintem a KDE. Egyrészt, mert a legjobban hasonlít (az alapbeállításokkal) a Windows(XP/Vista/7) alatt megszokható felületekre, másrészt a legjobban skálázható a hardverigénye. Ha letiltunk minden effektet, meg a Nepomukot, akkor nagyon keveset eszik. Nagyjából annyit, mint egy Lxde. Ha viszont kiaknázzuk a Kwin képességeit, akkor még sokoldalúbb lehet, mint egy Openbox...