( poliverzum | 2013. 02. 16., szo – 21:52 )

Többnyire egyetértek vele, de nem a szakítással kapcsolatban. Ha valaha tetszett annyira az a nő hogy elmentünk (volna) érte a világ végére is, akkor legyen elég emberi tartásunk ahhoz is hogy szakításkor is felkeressük. És viseljük el úriember módra ha netán jelenetezni kezd. A távszakítás hitványság, "maxigyávaság", csak gané emberek művelik szerintem, akik számára a nő sosemis jelentett semmit, sose törődtek a nő érzelmeivel, csak afféle mozgó ondólerakodóhelynek használták. Az efféle manusokat irtóra megvetem.

Aztán meg, valami oka biztos van annak ha szakítani akarunk a nővel. Ha ezt személyesen a képébe mondod, válaszolhat erre, védekezhet, megmagyarázhatja, s még az is kiderülhet hogy TÉVEDTÉL! Hogy valamit félreértettél, hogy nem is úgy van ahogy gondoltad, hogy valakik esetleg becsaptak téged, hogy rágalomról volt szó, intrikáról, stb... tele van ilyen sztorikkal a filmvilág és az irodalom. És tök ciki ha hagyod átverni magadat. Ha személyesen szakítasz, azzal adsz egy utolsó esélyt a kapcsolat megmaradására.
-------------
Blogom: http://violazoli.blogspot.com
Könyvem a VIM-ről: http://mek.oszk.hu/09600/09648/#