Csupán nyitott szemmel járok. Nézd meg a jelenlegi költségvetési tervezeteket, a különböző egyetemek leosztásait, a férőhelyeket, a tandíj rendszerét s az ezzel támasztott elvárásokat. Kérdem én: Ki fogja tudni kigazdálkodni ilyen intézkedések mellett az egyetemek működtetését? Tegyük fel, hogy hosszútávon működő (nem racionális döntések alapján életképes, hanem csak működő! Más a kettő) rendszer jön létre. Mégis kinek? Hogyan? A jelenleg ott tanulóknak? Előbb-utóbb ők is elfogynak, s jön a teljesen új generáció. Na most nekik szerinted ki fogja kifizetni a többmilliós tandíjakat? Jelen helyzetben melyik átlagos magyar család tud bevállalni egy ekkora kiadást? Igen kevesen. Ennyire kis létszámú lenne a jövő értelmisége, hogy csak azok kerülhetnének be akiknek telik rá? Nem hiszem, sőt, tudom hogy nem. A jelenlegi tervek szerint lassan csak a fizetős képzések fognak maradni, tehát a fentiek értelmében megszűnik az állami támogatás és akkor meg GOTO az előző mondatomhoz. Na akkor mi lesz? Mi lesz az így az utcára kerülő tanárokkal? (evidens: kevesebb hallgatóhoz kevesebb előadó/tanár kell, ebből következtethető a létszámleépítés). Végül pedig: Belegondoltál abba, hogy mi lesz így a középszintű oktatással (szakközépiskolák, gimnáziumok)? Belegondoltál abba, hogy micsoda iszonytató láncreakció indult el, s hogy milyen következményei lesznek? Amennyiben ez így megy majd, teljesen derékbatörik az oktatás az országban. Nem vészmadárkodom, hanem látom és tapasztalom.
Üdv.