Szerintem azt kell látni, hogy aki lelép nyugatra, az pár év alatt felépít egy egzisztenciát, amit aztán nem kunszt másik országba átvinni. Pl miután én kijöttem, nekem négy év kellett, hogy elérjem azt az életszínvonalat (kocsi, saját lakás), ami a kijövetelem után otthon is megvolt. Viszont innen bárhová mehetek, nem lenne gond rögtön ezen a színvonalon folytatni. Azt az ottohon maradók nem mondhatják el magukról.
Ami miatt megéri jönni, az az, hogy van előrelépési lehetőség. Otthon ezt nem nagyon látom. Lehet, hogy az első pár évben nem nagy a különbség az otthon maradó és a kijövő között, de öt tíz év elteltével a migráló jellemzően nagyságrenddel jobban él.
A harmadik: otthon jellemzően van egy olyan komponens (sokan közhangulatnak, a közszolgáltatások színvonalának, stb. határozzák meg), ami miatt sok embernek akkor is megéri migrálni, ha jellemzően nem ugrik nagyot az életszínvonaluk. Mert lehet nagy a fizetésed, az utcán a koszt nem hordják el előtted, a gyerekednek nem csinálnak külön iskolát, a kösegészségügy alacsony színvonalú stb. Ha meg annyira jól élsz, hogy mindebből magén verziót fizetsz, akkor meg tök más a szempontrendszered, mint az átlag informatikusnak, és akkor már bátran kijelentheted, hogy a pénz nem számít.
Végül: most, hogy döglődik itt a Nokia, sok ismerős magyar informatikus tovább állt Finnországból. Jellemzően nem mentek vissza Magyarországra, hanem harmadik országba mentek. Csak van ennek valami oka nem?
Csaba