[off]
Magyarországon a sorrend inkább ez:
1. a főnök (mert ugye a gazdasági válságban is muszáj a luxusautót cserélni, mert milyen már az, hogy a tavalyi kékszalagra is ugyanezzel a kocsival érkezett... meg az okostelefonja is a tavalyi modell. Nomeg az asszony is a vérét szívja, hogy idén még csak kétszer voltak kéthetes luxusnyaraláson...)
2. az állam (adó, járulék, stb.)
3. esetleg a beszállítók, de csak amelyik már nagyon anyázik
4. a melós, ha marad neki valami. Ha nem, akkor következő hónapban újra próbálkozhat...
Esetlegesen a 3. és 4. pont prioritása néha felcserélődhet, ha a melósok lázadoznak jobban...
Amit Te leírtál az egy idális, de ebben az országban egy utópisztikus helyzet lenne, hogy a főnök marad a végére, ha marad marad, ha nem akkor nem alapon...
Persze a cégét senki nem karitatív céllal, emberszeretetből csinálja, hanem, hogy neki is jó legyen. Csak a többség szeretne annál nagyobb lábon élni, mint amit az adott cég teherbírása elvisel. Így muszáj a költségvetést megszorításokkal valahogy befoltozni (nem fizeti be az áfát, adót. Vagy nem fizeti ki a melóst vagy a beszállítót), nehogy a főnök eltúlzpttt életszinvonala csorbát szenvedjen.
[/off]