Azért a technológiai váltásoknak is megvan a maguk előnye, ha meg senki nem vált, akkor minden marad a régi. Az Xorg eléggé nagy bloatware és ráadásul túl sok az indirekció benne, a visszafelé kompatibilitásból kellene áldozni, de ez nem történik meg. Én nagyon várom a Waylandet, hogy végre ne laggoljon az X egy olyan vason, ahol a WinXP tökéletesen fut, meg különben is, az X funkcionalitásának minimum a felét évek óta nem használja senki, és nem is fogja sose.
Unity nekem sem tetszik, de a gnome shell és a kde még kevésbé.
Nekem mondjuk nincs túl sok gondom az Ubuntuval, major release update-et eleve nem csinálok az első 2 hétben (ez rossz pont a Canonicalnak sajnos...), viszont szerintem az Ubuntu a könnyű használhatóság (egységsugarú júzereknek főleg), innováció és a stabilitás határán egyensúlyoz, persze kinek melyik fontosabb ezek közül. Én Win használó voltam sokáig, SUSE 2.0 óta linuxozom mellette, de az Ubuntu volt az, amire váltani is mertem, ugyanis viszonylag kis befektetéssel szeretném használni az rendszeremet. Sajnos sokszor előfordult, hogy mélyen bele kellett másszak a lelkivilágába, hogy azt csinálja, amit szeretnék, és úgy, ahogy szeretném, de egyrészt ez Win-el is előfordul, másrészt nagyon ritkán fordul elő, hogy amit egyszer beállítok/megcsinálok, az később elromlik (volt már, amikor release update-nél előfordult), ami pl Win-re nem mondható el.
Tudom, még nagyon sok linux disztró van a világon, próbáltam párat, de pl. az Arch, amit mindenki istenít, nem nekem való: nincs egy egész napom felrakni egy nyomorult rendszert, és a fene akar mindent parancssorból meg doksiból csinálni! Mellesleg az is el tud b*szódni update-nél, és nem egyszerűbb megcsinálni, mint bármi mást, csak aki már rakott fel Arch-ot, az tudja, hova nyúljon ilyenkor (ezért hardcore Arch-osok kíméljenek!)
Én nem gondolok komolytalannak egy olyan disztrót, ami néhány év alatt több Linux felhasználót szerzett, mint bármelyik másik. Maximum nem értek egyet minden lépésükkel.