"szerintem ebbol mar nem jottok ki jol..."
Látom, mindent elkövetsz, hogy elégtételt vegyél rajtam a kiberparasztért. :-)
Igazából nem érdekelsz, csak azért válaszolok, mert a kiadó szempontjából van jelentősége.
Ebből a könyvből sincs példányom, ezért nem tudtam megnézni, kik fordították. Az, hogy Laci volt az egyedüli fordító, valószínű abból következik, hogy - emlékezetem szerint - ez a könyv nyárra esett, amikor mindenki szabadságra megy. Gondolom kereste a fordítókat, azok hol voltak, hol nem voltak, ő elkezdte fordítani az anyagot, gondolván, hogy majd ha visszajönnek, szétosztja a maradékot, aztán mire visszajöttek nem maradt mit szétosztani (rövid könyv, cirka 300 oldal). Valahogy így lehetett.
Aztán utána a tördelő megkapta a szöveget, fogta azt a sablont, amit az impresszumhoz használni szokott, vakon és süketen beletolta kétszer Laci nevét, és kész. Így virtuálisan ő lett önmaga lektora. Persze a valóság egyszerűen az, hogy a cég legjobb fordítója dolgozott a könyvön, így nyelvi lektorálásra nem volt szükség.
"szakkonyveknel igenis elvarhato kene hogy legyen egy szakmailag hozzaerto lektor"
Természetesen.
A Kiskapu könyvei szinte kizárólag fordítások, vagyis amikor megírták őket angolul, alapos szakmai ellenőrzésen estek át. A lektorok és szakértők neve általában az előszóban, köszönetnyilvánításban vagy valahol azon a környéken föl is van sorolva. A létszámuk témától függően a 3-5 főtől a kisebb hadseregig terjed.
Ennek megfelelően ritka volt az, hogy a magyar fordítást szaklektorral átnézettük (ennek a technikai okait most nem részletezném), de a tapasztalat azt mutatja, hogy ez semmiféle problémát nem okozott, egyetlen olyan értelemzavaró félrefordításra sem emlékszem ugyanis, ami benne maradt volna egy könyvben.
Na, akkor az én normáim szerint "kijöttünk" a dologból. :-)