( Hiena | 2012. 01. 07., szo – 17:10 )

Nem tartom helyesnek a kapitalista dogmákat épp úgy ahogy nem tartok helyesnek egyetlen ideológiai vagy vallási dogmát sem. Csak olyan társadalmi berendezkedést támogatok, ami természeti szabályoknak megfelel. Ugyanis ezek a szabályok biztosítják az emberiség hosszútávú egészségét és létét. Az emberiségnek nincs ragadozója csakis önmaga, ennek az eliminálása, hosszú távon elkorcsosuláshoz, degenerációhoz vezet, legyen szó személyről vagy társadalomról.

Valóban, más szemmel nézzük a világot, ez pedig azt jelenti, hogy valamelyikőnknek hibás a világ nézete. Vagy nekem, vagy neked, vagy mindkettőnknek. Ez nem is baj, csak az a probléma, ha szétcsúszik a valóság és amit látni szeretnénk. Ilyenkor jön a kapkodás, kifogások, bűnbakok keresése, majd a belenyugvás és a kiábrándulás. Épp ezért nem szabad dogmákban hinni.

Nem értem miért beszélsz eliminálásról, likvidálásról? Vagy úgy véled, szándékos eliminálás az, hogy HAGYJUK meghalni azokat akik nem elég erősek az életben maradáshoz? Ha hagyjuk meghalni azokat, akik annyit sem akarnak megtenni, hogy a fennmaradásukhoz szükséges erőforrásokat előteremtsék? Ilyen tekintetben a természet a legnagyobb likvidátor, hisz napjában milliárd élőlényt pusztít el csak mert azok nem elég erősek.
Miért érezzek együtt azzal aki reggel nyolckor már részegen fetreng az utcán? Miért érezzek együtt azzal aki büszke arra, hogy életében egyetlen percet nem dolgozott? (Ugyanis a lépcsőn üldögélő füves csöves nem kitaláció, hanem élő személy.) Ezeknek az embereknek mind megvan a szabad akaratuk és a saját döntésük, hogy azt az életvitelt kövessék amit szeretnének. De ugyanezen személyek ne várják el, hogy együtt érezzek, vagy épp támogassam az életmódjukat, csak azért mert én hiszek abban, hogy az ember képes előrébb jutni ha többet tesz.
Nem értem miért kell tisztelnem valaki azért, mert elvégez egy olyan munkát amit én nem csinálok meg? Én nem várok tiszteletet azért mert gödröket ások, és nem látom értelmét, hogy csak ezért tiszteljek valakit, mert mondjuk telemarketinges lesz. Ez mindenkinek a maga választása, emiatt aztán ugyanolyan egyenrangú felek vagyunk. Az más kérdés, hogy kifizetem azt aki olyan munkát csinál nekem amit én nem csinálnék meg, de ettől még nem kell tisztelnem és leborulnom előtte.

Amit válságnak látsz az nem más mint egy rendszer önszabályozása, egy gazdaság-evolúciós folyamat. Ilyent egy dogmatikus rendszerben nem látsz, mert egy válság automatikusan a rendszer bukásához vezet. Egy mesterségesen szabályozott rendszer degenerálódik, dekadensé válik idővel, majd egyszerűen összeomlik.egy szabályozatlan rendszer változik és átalakul, épp ennek a közepén vagyunk. A változás viszont eliminálja azokat, akik képtelenek változni.

A járványok nem tesznek különbséget gazdag és szegény között, másikat tisztelő és megvető közt, mindegyiknek ugyanakkora gödör kell. Ugyanúgy eltemették a filantróp Howard Hughest ahogy eltemették a mizantróp Steve Jobsot.

Én nem akarlak meggyőzni, mert hiszek a gondolat szabadságában. Mindenki azt hisz amit csak akar. Ha azt hiszi tud repülni kitárt karokkal, szabadon kiállhat a szikla szélére és leugorhat. Legfeljebb a placcsanáskor rájön, hogy tévedett. Ugyanez vonatkozik minden másra. El lehet képzelni utópiákat, és valóságtól elvonatkoztatott társadalmi rendszereket, legfeljebb idővel, jön a kijózanító placcsanás. Lehet álomvilágban élni, de ez felőrli az embert és amikor már nem elég a hit a valóság elviseléséhez, jönnek a különféle szerek és a végén az aranylövés, vagy a mindent megoldó kiszállás. Akinek ilyen a világnézete az nem látja értelmét a vitának, mert félő hogy a szúrós gondolatok kiszúrják az álomvilág buborékját és akkor jön a placcsanás.

--
"Maradt még 2 kB-om. Teszek bele egy TCP-IP stacket és egy bootlogót. "