Talán írtam már korábban, hogy abban az időben amikor még a C-64 számított "nagy" gépnek, írtam saját programnyelvet is rá. (Vagy legalábbis BASIC-bővítést). Természetesen "gépi kódban". Gondolod hogy ott volt bármiféle grafikus debugger meg UI ami segített volna nekem? Még Assembler-fordítóm sem volt, egyszerűen begépeltem a kódot a monitorprogramba. A Ratmon-64 nevűt használtam. Jó kis cucc volt. Hej, a régi szép idők!
Én mondom neked, a mai programozók már teljesen el vannak kényelmesedve. Például az esetek többségében leszarják az optimalizálást. Hiszen mindegy, mennyi memóriát fogyaszt a progi, legfeljebb vesznek hozzá még néhány giga memóriát! A sebesség sem számít, vesznek majd gyorsabb procit! De nekem bezzeg gondolkodnom kellett akkoriban, ha néhány plusz bájt kellett, mert muszáj volt beleférnem a Basic-rom és a Kernal-rom alatti összesen 16 kilobájtba! Illetve bizonyos korlátozásokkal még használhattam újabb 4K-t a karakter-rom alatt. És volt még 4K ami a $C000-$D000 címek közt helyezkedett el. Ha több kellett volna, azt a felhasználó által elérhető RAM-területből kellett volna lecsípnem, ami nem volt egy nyerő ötlet. Szóval gondolkodni kellett, hogy a rutinok minél rövidebbek legyenek. És erre nem volt semmi grafikus segédeszköz.
-------------
Blogom: http://violazoli.blogspot.com
Könyvem a VIM-ről: http://mek.oszk.hu/09600/09648/#
:::A #86-os sorszámú hivatalosan bejegyzett GoboLinux felhasználó